Memories - Harmadik fejezet - A kezdet folytatása

NE HARAGUDJATOOOOOK!!!!!!!!!
Teljesen kiment a fejemből, hogy fel kéne raknom az új részt, az Olimpia miatt!! Hát ez van, ha nagyon drukkol az ember! Szóóóóval, itt az új rééééész, ami egy FlashBacket tartalmaz, no vajon miről?
Egy kis spoiler előre: VÉGRE DAMON is jelen lesz!!!
csóók, ha van kedvetek akkor írjatok!!!
Üdv:SLY

III. fejezet

The Continuation of the Beginning / A kezdet folytatása

Elena, már több mint fél órája csak a könnyeivel áztatott napló borítóját bámulta. Nem bírta tovább olvasni a Damon nevével teleírt, már kissé megbarnult oldalakat, így összezárva azt, csak a barna börkötést nézte melyre fekete filccel a következő volt írva: Elena Gilbert naplója, 2009.
Még mindig nem akarta elhinni, hogy Damon sokkal régebb óta a múltja része mint azt Ő hitte. Az írásai szerint a férfi a mindennapjaiban főszerepet játszott. Szinte mindent együtt csinálhattak, minden nap találkozhattak, mindent megosztottak a másikkal, hiszen minden jel erről árulkodik, de akkor miért? Miért nem emlékezett rá Elena? A válasz egyszerű volt: megígézték, de ezt további kérdéseket vetett föl: ki tette ezt és miért? Viszont ami még fontosabb volt, ettől még emlékezhetett volna. Ha az érzések valósak, akkor az igézés nem működik, legalábbis nem olyan hatásosan. Bill képes volt azt legyőzni, akkor Ő miért nem? Talán közte és Damon között akkoriban mégsem volt olyan komoly a dolog? Csak jól elvoltak de semmi több? Az igézés az agy működését befolyásolja, nem a szív szavát. És így meg is született a válasz a legfontosabb kérdésre. A lány mindig is érezte, hogy valami több, valami mélyebb van közte és az idősebb testvér között. Egy megmagyarázhatatlan megértés, egy felfoghatatlan, csodálatos kapcsolat mely egyszer körbefűzte őket és azóta szüntelenül fogvatartja mindkettőjüket. Hányszor próbáltak meg elvállni egymástól, vagy elmenekülni a másik elől, de mind hiába. Megbántották egymást számtalanszor, a legfájóbb dolgokat művelték a másikkal és mégis mindig egymás mellett találták magukat. Megbocsátották azt is amit nem szabad, elfelejtették a hibákat és túlléptek az akadályokon. Együtt. De nem csak ezek voltak azok, ami miatt Ők ketten különlegesek. A sok rossz és sértés, csalódás és megbánás mellett ott van a féltés, a másik iránti aggódás,mély megértés és - bármennyire is tagadta a hasonmás – a szeretet is. Szerette a fiút úgy, ahogy a fiú szerette a lányt. Őszintén és tisztán. Nem is kellett ennél több vagy jobb indok, hogy elfelejtsen a másiknak minden hibáját vagy hogy a férfi megbocsátson neki mindenért. A szeretet a válasz mindenre. Már akkor érezte ezt mikor először találkozott vele, ott a panzióban de sosem merte bevallani, még magának sem. És még mindig nem meri.
Gondolatai mélyében vájkálva Elena magyarázatokat keresett. Válaszokat melyek mind a naplóban bújtak meg.
- Meg kell ismerned a múltad. – mondta saját magának a lány , bíztatva arra, hogy nyissa ki a barna kiskönyvet és kezdjen mindent előről. – Szedd össze magad! Nézz szembe a múlttal. – szólalt meg újra. – Nézz szembe, vele! – majd remegő ujjakkal nyúlt a naplóhoz és óvatosan kinyitotta azt. Az elejére lapozott, a legelső lapra majd elkezdte olvasni:

„ Kedves Naplóm!
Végre eljött a nap, ahol elhagyhatom a szokásos mondatokat az iskoláról és a hétköznapokról. Egy titokzatos idegen végetvetett a hetek óta tartó láthatatlanságomnak és felforgatta az életemet. Legalábbis most úgy érzem. De, az lesz a legjobb ha mindent az elejéről kezdek.
Tudod Caroline megint megszervezte a szokásos Tábortűz – Partyt, amit minden évben a közeli DrownWell – tónál szoktunk tartani. Valójában semmi kedvem nem volt az egészhez, tekintve, hogy Matt és én már egy ideje szakítottunk, de úgy gondoltam adok egy esélyt az estének és milyen jól tettem. Szóval tegnap este....


Aznap éjjel a tó melletti erdő, a középiskolások hangos morajlásától zengett. A Tábortűz –Party ismét többszáz fiatal vonzott a hangulatosan, fáklyákkal kivilágított helyszínre. Minden bulizni és szórakozni vágyó gimis ott volt. Az autók nemcsak fényszóróként, hanem DJ pultként is szolgáltak. A szokásos sörös hordók mellett a tűznél mályvacukorsütőgetés zajlott. Elena az egyik padként szolgáló farönkön ült, egyedül, mivel barátnői épp el voltak foglalva az aznap estére kiszemelt fiúkkal. Aztán Mattel is szakítottak, már 3 hete így sem a Ő , sem pedig a fiú által megismert többi pasihaverja nem igazán állt vele szóba. A lány így magányosan, kicsit szomorkásan tűzte nyársra az aranybarnára sülni készülő mályvacukrokat. Unatkozott. Mégis mit csináljon itt egymagában? Igen, a cukorsütögetés valóban jó móka, de körülbelül két percig és Ő már ezt csinálja lassan két órája. Aztán az sem éppen emeli a hangulatát, hogy bármikor felnéz mindig vagy Mattel vagy az egyik focis csapattársával találkozik a tekintete aki megvető pillantásokkal néz felé. Tudja, hogy szakítani valakivel, nem egy szép és boldog dolog, de fiatalok és ez megesik, sőt elvárható is. Ugye senki sem gondolta komolyan, hogy Elena a gimis barátjával fogja leélni az egész életét? Nos, de. Egy valaki pont így gondolkodott, még pedig Matt, aki az egész jövőt eltervezte. Az egyetemtől kezdte, a munka és a gyerekvállalás után egészen az unokák nevének kiválasztásáig a fiú mindent előre elképzelt. Elenát ez megijesztette. Még a középiskolát sem végezte el és már is a gyerekei iskoláztatásán gondolkodjon? Ez neki nem megy. Ő élni akar. Szenvedélyt és szerelmet akar. Egy férfit aki megijeszti és aki épp annyira vonza is Őt. Egy kalandot ami annyira édes amennyire veszélyes. Egy életet ami kiszámíthatatlan, váratlan, felemelő de mégis megnyugtató és biztonságot nyújtó. Csak erre vágyott, semmi többre. Olyan régóta vágyott már egy igazi férfira, aki talán ezeket vagy ha ezt mind nem is, de egy kis részét meg tudja neki mutatni, de sehol sem találta meg Őt. A hiba valószínűleg ott lehet, hogy Ő akarta megtalálni a másikat, hol ott a vadásznak kell meglelnie a zsákmányát, mely olyan édes lesz számára, hogy áldozata helyett társává választja.
- Odaég a cukrod! – szólt egy határozott mély, kissé érdes mégis simogató hang a lánynak. Elena hirtelen felkapta a fejét és a hang irányába nézett. Egy magas, széles vállú, markáns sötét férfit pillantott meg magaelőtt akinek csábos féloldalas mosolyra húzódott a szája. – Leülhetek? – kérdezte és a lány melletti rönkre mutatott. Elena nem igazán tudott megszólalni így hangkiadás helyett aprót bólintott fejével.  – Mostmár tényleg jó lesz. – jegyezte meg ismét és a mási kezében lévő faágért nyúlt, hogy kivehesse a már feketévé sült édességet. Finoman kiemelte azt majd rázni kezdett, hogy  lehűtse. Két ujjával levette a megégett kérget majd a maradékot szájához emelte és megette. – Hmm... – nyalta meg alsó ajkát.
- Azt hiszem az az enyém volt. – szólal meg végül a lány kissé kacér hangon. A fiú csibész mosolyával és csillogással a szemében fordult a mási felé. Elena csak ekkor vette észre a férfi azúrkék színben úszó szemeit, éjfekete sötétségbe bújó haját és hibátlan, hívogató ajkait.
- Ha ez vígasztal... – nézett mélyen a másik mogyoróbarna szemeibe. - ...  finom volt. – kacsintott rá. Elena halkan nevetni kezdett, de úgy döntött belemegy a játékba. Olyan régen volt már része igazi flörtben, valójában soha és mindig is ki akarta próbálni, hogy milyen hatással lesz a férfira ha nem adja meg magát egy könnyen. Tudjátok, olyan ‘Sex and the City‘- s stílusban.
- Ennek vígasztalnia kéne engem? – vonta fel szemöldökét és huncut mosoly bújt meg szája sarkában.
- Nos... – kezdte színlelt komolysággal a másik. - ... valójában igen. Nekem örömöt szerzett. – hajolt közelebb a lányhoz és szinte suttogta neki. – Élveztem. – nevetett. Elena nagyot pislogott majd széles mosollyal az arcán rázni kezdte a fejét. Tetszett neki a férfi humora és nyílt, játékos flörtölése.
- Egyébként, az az – mutatott a férfi ujjaira ráragadt  mályvacukor maradékra. - .. utolsó volt. – szemei megjátszott dühtől csillogott.
- Ohh.. – tekintett a fiú kezére. – Akkor a legjobb helyen landolt.
- Egy idegen gyomra a legjobb hely, az utolsó édességem számára, ami az egyetlen reményem volt, hogy feldobja a mai napomat?  - szegezte a másiknak a kérdést mikor az közelebb hajolt ismét hozzá miközben büszkén húzta ki magát.
- Egy igen szexi idegen gyomra... – jegyezte meg és vigyorgott. Elena csak hangosan nevetni kezdett és a csillagos ég felé emelte tekintetét. – Szóval Elena... – szólította meg a lányt és kezéből lerakva a faágat felé fordult - ... hogy-hogy egyedül bulizol?
- Honnan tudod a nevem? – érdeklődött a lány. Abban biztos volt, hogy még nem találkozott a másikkal, hiszen akkor emlékezne rá – egy ilyen pasira ki ne emlékezne – és azt sem gondolja , hogy egy ismerőse beszélt volna róla a férfinak aki így felismeri Őt élőben. Szóval kíváncsi volt, nagyon is.
- Ahhm... – kezdte kissé zavartan majd egy csibészes mosoly kíséretében folytatta. - ... ki ne ismerné a szurkolócsapat legszexisebb jobb szélső táncoslányát? – tárta szét karjait amire Elena csak oldalra fordította a fejét és arca azt sugallta: ‘ezt próbált újra haver‘.
- Bal szélső. – javította ki. – Szóval? – kíváncsiskodott tovább.
- Na jó. – egyezett bele a másik majd összecsapta tenyerét. – Ki ne ismerné a foci csapat kapitányának barátnőjét?
- Most komolyan? – kérdezett vissza, kissé mérgesen a lány. – Így ismernek? Mint Matt barátnője? – fakadt ki egy kicsit és értetlenül tekintett magaelé. – Van nevem is. – állapította meg és a másikra nézett.
- Igen. Elena. – válaszolt Damon és elnevette magát majd mikor a lány ezt meglátta Ő is hasonlóan cselekedett.
- “A csapatkapitány barátnője“ -  szólalt meg a lány és kínjában már nevetett a mondaton. – Ez mesés. – rázta meg fejét.
- Valójában ez nagyon is valóságos. – helyesbített a férfi.
- Amúgy a válasz a kérdésedre.. – nézett komolyan a másikra és szemeiből a szomorúság és a szegyenlőség is kiolvasható volt. - ... a csapatkapitány és barátnője útjai különváltak. – fogalmazta meg költőien a nem éppen fényes helyzetet.
- Ahhhan.. – szólt szaggatottan a férfi és lehajtotta a fejét. – Sajnálom. – arca együttérzést szemei csibészes csillogása viszont örömet sugallt a másik felé. – Akkor mostmár értem a percenkénti vizslató tekintetek okának forrását. – nézett Mattre aki zavartan elkapta róluk a tekintetét majd Elenára pillantott és halkan mindketten nevetni kezdtek. – Mi történt? – érdeklődött őszinte kíváncsisággal.  A lány egy mély lélegzetet vett, majd két kezével a combját kezdte el simogatni feszülten.
- A tervezgetés. – válaszolt röviden majd a másikra nézett aki szemöldökeit felhúzva várta a folytatást. – Minden meg volt előre határozva. Minden. – hangsúlyozta. – És én...
- És Te túl fiatal vagy még ehhez. – fejezte be a lány mondatát aki egyetértve bólintott.
- Igen. Nekem ez gyors és sok, még csak gimnazista vagyok. – tárta szét karjait. – Nem gondolok a jövőre. – magyarázta. A fiú ezen a mondaton kissé elvigyorodott amit Elena észre is vett és rögtön reagált is rá. – Mármint nem ilyen mélyen és részletességgel.
- Értem. – nevetett a titokzatos idegen. – Mikor szakítottatok?
- Én szakítottam. – vágta rá a lány.
- Jó akkor mikor szakítottál? – kérdezte ismét nevetve.
- Ez igenis fontos. – mondta a lány színlelt komolysággal arcán majd szépen lassan egy játékos mosolyra húzta szája szélét. – Így egy határozott nőnek tűnők. – húzta ki magát.
- Igen, a szüleid szemében. – vágott vissza a másik. – A suliban viszont minden lány azt gondolja, hogy nem vagy normális, hogy dobod a focicsapat kapitányát. – csóválta mosolyogva a fejét.
- Mattet.
- Akkor Mattet. – javította ki magát a férfi.
- Az úgy rövidebb. – rántotta meg egyik vállát Elena. – Tudod, majd a jövőben... – magyarázta nevetve.
- Én nem terveztem, hogy sokáig az exedről beszélgessünk. – hajolt közelebb a másikhoz, aki csak ekkor érezte meg a férfi erős, vonzó, csábító illatát. Olyan mélyen ivódott bele orrába, hogy el sem tudta képzelni, hogy valaha elfelejtse azt.
- Akkor jó. – próbált magabiztosságot mutatni a másiknak, hogy az észre ne vegye, mennyire elgyengült vagy inkább elcsábult a másik szédítő illatától. – Én sem kérdezgetlek az exeidről. – szúrt oda a másiknak.
- Mert ahhoz nem elég hosszú az éjszaka, baby. – kacsintott a lányra és megint 100wattos mosolyával nézett rá. Ilyenkor a szemei mint az égen a legfényesebb égitest úgy csillogtak. Teli játékossággal, humorral, élettel és szenvedéllyel.
- Ohhhh... – húzta a lány csücsörítésre száját mint aki megsajnálta a másikat. - ... most jön az a rész amikor le kéne, hogy nyűgözzön, hogy mennyi nőtársammal is volt már dolgod? – kérdezte szemtelenül a lány.
- A lenyűgözős rész már megvolt. – dőlt kissé hátra a férfi és a lány poharáért nyúlt majd belekortyolt.
- Igen? És mégis mikor? – úgy tett mintha nagyon gondolkodna. – Én nem emlékszem. – nevetett halkan. Az idegen ismét ivott egyet majd halkan Ő is nevetni kezdett.
- Amikor megszólítottalak. – válaszolta egyszerűen egyik vállát hanyagul megrántva és ismét belekortyolt az enyhén kesernyés italba.
- Ha – ha –ha ...  – mondta Elena. – Nagyon tévedsz. – vágott vissza.
- Ugyaaaan... – húzta meg hosszan a szót. – Ahogy megláttál nyert ügyem volt. – hencegett.
- Nyert ügyed? – kérdezett vissza, mire a másik csak bólintott. – Mire? – nézett huncut mosollyal a másikra, aki lerakva az üres poharat, komoly arccal hajolt közel a lányhoz, de most már szinte az intimszféra határait erősen súrolva közelítette meg Elenát,akinek a mosoly egyre inkább fagyott le arcáról és helyét a meglepődöttség és az izgalom vette át.
- Az utolsó mályvacukrodra. – suttogta olyan érzéki hangon, hogy a másik először fel sem fogta mit is mondott a férfi csak bámulta annak csillogó szemét és hívogató ajkait, majd észhezkapva, fejét kissé megrázva a férfi vállába boxolt és így tolta magától távolabb. Elena nevetve tekintett körbe majd tekintete volt barátjáéba botlott. Matt dühösen és féltékenyen nézett felé. Szemeivel szinte szikrákat szórt az idegen miatt aki volt barátnője körül legyeskedik.
- Féltékeny. – szólalt meg unottan egy nagy sóhaj kíséretében a lány és lehajtott a fejét. Bármennyire is biztos volt benne, hogy jobb ez így, ha Matt és Ő külön vannak, attól még sajnálta a másikat, hiszen pontosan tudta, hogy a fiú mennyire odavan még mindig érte. A mellette ülő férfi hirtelen felkapta a fejét és a focicsapat kapitánya felé pillantott majd nevetve jegyezte meg a lánynak.
- Nem is kicsit. – nevetett még hangosabban, amire a lány is felnézett és elmosolyodott.
- Sajnálom is, de elég bosszantó, hogy mint egy megszállott úgy néz Ő vagy épp az egyik hátvéd egész este. – rázta meg a fejét kissé dühösen.
- Segítsek? – kérdezte meg a férfi és szemében megmagyarázhatatlan csillogás jelent meg. Szája sarka huncot mód kezdett felfelé görbülni míg teste vészesen közelített a lány felé. Elena nem értette a másikat, mégis hogy tudna neki segíteni egy ilyen helyzetben így csak szemöldökét össszehúzva nézte a másikat, aki egyre közelebb volt hozzá. A titokzatos idegen már nem hátrált meg a határnál, bátran átlépve azt helyezte forró ajkait a másikéra és lehelt egy lágy de mégis függőséget okozó csókot Elena ajkaira. A csók rövid volt, szinte a szemeit alig tudta behunyni a lány de mégis édesebb mint a méz, frissítőbb mint nyáron egy limonádé és megunhatatlanabb mint a Pretty Woman. A férfi lassan húzódott hátrébb tőle majd néhány centiméterre a lány ajkaitól tekintét Mattre vezette, aki dühösen kapta el tekintetét és sétált el a helyszínről. Az idegen arcán egy elégedett mosoly jelent meg, de nem dőlt hátrébb. Szemeit a lányra vezette akinek ajkai résnyire nyitva voltak. Döbbenten nézett a másikra és szeméből milliónyi érzelem volt kiolvasható. A férfit megmosolyogtatta a másik reakciója majd a lány szemeiről tekintete a rózsaszín ajkakra vándorolt és szélesebb mosolyra húzva a száját dőlt hátrébb és lépett ki a lány közelségéből. Elena próbálta magát összeszedni, hiszen ez még csak egy csóknak sem nevezhető szájrapuszi volt, egy idegen férfitól. De milyen férfitól? Aki olyan helyes és olyan dögös, hogy ha Elenán nem lenne ruha valószínűleg már rég szétfolyt volna ezen a farönkön. Ez a férfi vicces, eszes és furfangos és a csókja annyira édes és izgató, mint az amikor azúrkék szemeivel végigtekint rajta.
Elena megrázta a fejét és ismét felöltve a megközelíthetetlen vagy az ‘ennél több kell, hogy elcsábíts‘ arckifejezését nézett a másikra.
- Nem is gondoltam volna, hogy ilyen segítőkész vagy. – állapította meg a lány és flegmán mégis csábosan rántotta meg a vállát. Próbált úgy tenni, mintha ez a csók egyátalán nem lett volna rá hatással, sőt, észre sem vette, hogy megtörtént.
- Bárhol, bármikor. – kacsintott felé a másik.
- Azt majd még meggondolom. – válaszolta rögtön a lány és mindketten nevetni kezdtek.
- Késő van. – állapította meg és körülnézett. – Ideje mennem. – fordította oldalra a fejét, várva, hogy a lány talán majd marasztalja.
- Hmm... – nézett végig Elena a másikon. - ... nem tűntél ennyire öregnek, aki már éjfélkor ágyban van és alszik. – nevetett halkan.
- Ágyban? – kérdezett vissza a másik.  –Igen! Aludni? Nem! – vágta rá csibészes mosollyal az arcán. Elena arcára is vigyor ült ki, de magában egyátalán nem találta ilyen viccesnek a helyzetet. Nyílvánvaló, hogy a férfi flörtölt vele, még meg is csókolta, igaz csak azért, hogy Matt végre felfogja, hogy Elena továbblépett és esze ágában sincs visszatáncolni illetve, hogy talán ne bámulja, már egész este a volt barátnőjét, de akkor is megcsókolta és itt most ezen van a hangsúly vagy mégsem? A lány teljesen össze volt zavarva, fogalma sem volt, hogy tulajdoníthat e ennek az édes de ártatlan szájrapuszinak többet mint ami, vagy engedje a férfit elmenni és hagyja, hogy egy másik lánnyal töltse az éjszakát, úgy, hogy eddig vele flörtölt és az Ő fejét szerette volna elcsavarni. Mármint reméljük, hogy a férfi valóban el akarta csábítani a másikat. De álljon csak meg a menet! Elena mióta vágyik egy egyéjszakás kalandra egy idegennel? Akinek a nevét sem tudja? Azt sem tudja, hogy ki is Ő, vagy hogy hány éves? Van e barátnője, esetleg felesége? De végülis ez mind lényegtelen, ha valaki így néz ki , nem? A kérdések és az érvelések szinte hadokztak egymással a lány fejében pro és contra oldalon. Majd végetvetve a befejezhetetlen csatározásnak szólalt meg:
- Akkor viszlát “exbarátnők titokzatos megmentője“! – mosolygott a másikra. Elena nem akart könyörögni neki, hogy maradjon. Igaz élvezte volna még a másik társaságát, de ha Ő menni és akar akkor menjen. Ez sem bizonyít mást, minthogy Ő is csak egy tipikus férfi a sok közül.
- Viszlát? – kérdezett vissza önelégült vigyorral az arcán.Örült, hogy a lány így köszönt el, hiszen Ő is élvezte a mai estét és a közös társalgást, aztán ki tudja mit hoz a jövő, talán keresztezni fogják még egymás útjait.
- Igen viszlát. – rántja meg Elena flegmán a vállait. – Tudod, ha máskor is segítségre lenne szükségem. – mosolygott. Damon hangosan felnevetett majd felállt a rönkről és megigazította magán a bőrkabátot.
- Hát persze... – csóválta meg nevetve a fejét. – Jó éjt, Elena. – hajolt le a lány kezéért, és ajkaihoz emelve azt, a lány kézfejének bőrét épp, hogy súrolva forró szájával egy lágy csókolt lehelt rá. – Örültem a szerencsének . – kacsintott és olyan hirtelen sétált el amilyen hirtelen jelent meg.
A lány érthetetlenül állt az egész helyzet előtt. Nem jellemző rá, hogy ilyen gyorsan leveszi valaki a lábáról, de a titokzatos idegennek tényleg igaza volt: elég volt, annyi, hogy meglátta és már is nyert. Kicsit elszomorította a gondolat, ha a férfi éjszakájának folytatására gondolt, de próbálta ezeket a képeket kiverni a fejéből így inkább egy elégedett és széles mosollyal az arcán nyúlt a földreejtett faágért és kezébe véve azt a tüzet kezdte birizgálni. Talán ma megváltozott minden, talán nem, de a lényeg ez az este, ez a beszélgetés, ez a csók de főleg ez a személy hatással volt rá. Megmozgatott benne valamit. Életrekeltett egy eddig nem létező érzést és felkeltett egy nyugvásban lévő szenvedélylángot.


A titokzatos férfi nem sétált el rögtön a buli helyszínéről. Mattet kereste, Elena volt pasiját. Egy platós, fekete terepjáró mellett pillantotta meg az illetőt ahogy feltételezett csapattársaival házi sörivóbajnokságot tartanak. Az idegen hátulról megragadva a szőke srácot húzta a sötét erdő felé, úgy, hogy társai ne vegyék észre Matt távozását, majd szembe fordította magával és mélyen a szemébe nézett. Úgy zárta szemeibe a másik már kissé homályos és üreges tekintetét, mintha teljesen elnyelte volna azt. Apró mosolyt ült ki a férfi arcára majd határozottan Matthez szólt, vagy inkább utasította Őt.
- Nem emlékszel arra, hogy én ki vagyok, hogy hogy nézek ki, csak hogy ma megcsókolta egy férfi a volt barátnődet Elenát és, hogy Ő visszacsókolt. – mondta elégedetten majd egy aprót paskolt a férfi arcára. – Ja, és vágasd le a hajad, mert ez így szörnyen áll. – azzal elengedve a másikat már el is tűnt az erdő sűrűjében. Matt magához térve értetlenül tekintett körbe majd néhány másodperc után sétált vissza társaihoz.

„... Igaz,alig fél órát beszélgettünk csak ,mégis még mindig csak Rá gondolok. Csak Ő jár az agyamban. Mégis mit csináljak? Hiszen nem is ismerem Őt, mégis azt érzem, hogy akarom, hogy kell nekem és mostmár, hogy találkoztam vele, nem tudom elképzelni a jövőmet nélküle. Ááá, ez őrültség. Elena, gondolkodj ésszerűen, nem úgy mint egy szerelmes csitri!!!!
Na jó, talán jobban tenném, ha lefeküdnék aludni, hát ha egy kis alvás segít kiverni ezt a titokzatos idegent a fejemből.
Jó éjt, drága Naplóm!“

Hát ez volt az. Ez volt az első találkozása Damonnal. Egy laza flört az egyik tábortüzes bulin, ahol még nem volt helye semmilyen misztikus világnak, vagy életmentő tervek kidolgozásának. Csak Ők ketten és a hétköznapi problémák. Elena először rögtön arra gondolt, hogy ha ez így történt, akkor Mattnek emlékeznie kéne Damonra, de aztán rájött, hogy a vámpír valószínűleg megigézte, hogy felejtse el az egészet, vagy legalábbis Őt mindenféleképpen.
Itt volt előtte a múltja. A múltjának egy meghatározó pillanata, amit ha tud , akkor a legszebb pillanatként könyvel el az életében, de így ez nem több mint egy naplóbejegyzés, melyből hiányzik a legfontosabb elem: az emlékek. Nincs emléke arról a napról, nincs emléke arról a pillanatról , arról a csókról. Emlékezni akar, szeretné ha tudná, hogy mit is gondolt akkor pontosan, hogy milyen hatással is lehetett rá Damon akkor, hogy hogyan érzett, de nem tud. Valaki elvette tőle ezeket és már nem kaphatja Őket vissza. Elvették a múltját és egy olyan jelenben él ami hamis alapokra épült és tervezi azt a jövőjét mely mögül hiányoznának az igaz szavak, az igaz tettek. Dühös volt a hasonmás. Akarta az emlékeit, jelenleg jobban mint bármi mást, de nem tudta felidézni azt a napot bármennyire is szerette volna. A képek, a hangok és az illatok elvesztek, de volt neki egy dolga ami biztosan megőrizte azt az első találkozást. Egy szerve amely elraktározta azt és ha nem is nyílvánvalóan de utaló érzéseket táplált a lányba a férfi irányába. Ez a szerv a szíve volt, mely mindig tudta, hogy kit kell választania, hogy ki mellé kell állnia, hogy ki az aki Elena szívében mélyen megbújt de nem tudta a lányt egyszerűen vezetni, mert az agya, az elme mely hazugság és igézés alatt állt, felülírt minden érzést, minden valódi döntést és csak az maradt amivel valószínűleg megigézték, hogy felejtse el Damont, hogy próbáljon meg nélküle élni. És Elena lássuk be ezt tette. Elengedte a férfit, hogy megtanuljanak egymás nélkül élni, mert ez a helyes, ezt mondták neki anno, így a lány ma este nem is a saját döntését hozta meg, hanem azt amit anno mondtak neki. Ma egy másik ember döntött helyette, ma egy másik ember választotta Stefant.