Memories - nyolcadik fejezet - You're mine

HelloBello!
Meghoztam a 8. fejezetet is!!!
Sztem elég kis butyuta rész ez, de abban biztos vagyok, hogy mindenkinél favorit lesz.... (nálam a 7. az) :)))))
Jó szórakozást! Aztán ha van kedvetek pipáljatok és ha időtök is akad, akkor vágj hozzám egy komit is! Na puszilok mindenkit!!

VIII. fejezet

You're mine / Enyém vagy

„... Hál istennek már Jenna is jól van. Még bent van a kórházban, minden nap meglátogatom suli után. Tegnap volt egy 2 hete, hogy bevitték. Még néhány nap és hazajöhet. Mármint remélem, hogy így lesz...
Damonnal és velem, továbbra is minden oké. Bocsánatot kért amiért összefeküdt azzal a szőke ribanccal. Azt mondta, hogy nem jelentett számára semmit és, hogy fogalma sincs , hogy miért tette, csak abban biztos, hogy soha nem akar engem megbántani. Nos, nem volt mást tennem, hittem neki. Jó, igen, tudom... egy férfi sosem változik, de ő annyira más. Nem azt mondom, hogy nem férfi, mert az, határozottan az... de nem is tudom, ha ránézek akkor látom őt. Igazán látom. Őszinte velem és nyílt. Egyre többet mesél magáról. Már tudom, hogy két testvére volt, az egyik néhány naposan halt meg, egy gyermekbetegség miatt, a másik, az öccsét pedig több éve nem látta már. Tegnap előtt ismét a temetőben pihentünk. Csak feküdtünk a fűben és bámultuk a csillagokat. Gyakran szoktunk odamenni, Damon ott igazán nyugodt tud lenni én pedig szeretek ott lenni, ahol ő van. Szóval ott feküdtünk, hallgattuk az éjszakai város zajait amikor elmesélte, hogy Giuseppe és Marianne Salvatore, akiknek a neve ott szerepel a tölgyfa alatti sírköven a rokonai. Pontosan nem tudja, hogy milyen kapcsolatban áll velük, de a családjához tartoztak. Aznap este egész sokat beszélt magáról. Megtudtam, hogy a szülei már jópár éve meghaltak. Édesanyja öccse születése után néhány évvel míg apja kicsit később gyilkosság által. Bár nem mondta ki, de éreztem, hogy az apjával nem éppen volt egy felhőtlen kapcsolata. Mintha félt volna tőle. Damon nem érezte magát sosem elégnek. De az anyjával más viszonya volt. Mikor róla beszélt akkor a szemei szeretetteljesen csillogtak. Arca nyugodt és kedves volt. Igazán szerethette az anyukáját, biztos vagyok benne, hogy különleges kapcsolat volt az övék, és fajdalmas lehetett az elvesztése.

- Regényt írsz vagy mi? – kérdezte Damon. Mindketten  az ágyon ültek és kezükben egy – egy tollal és papírral valamit nagyon írtak.
- Te mit csinálsz? – rakta le az íróeszközt és mosolyogva pillantott a másikra. 
- Rajzolok! – mutatta fel vidáman és büszkén alkotását.  A fehér lapon egy képrejtvény volt látható pálcikaemberekből.
- Hát ez... – nézett elhűlve és nevetve a lány. - ... igazán szép. – bíztatta a másikat, de  mindketten tudták, hogy a szép elég messze van az igazságtól. – Mi is ez pontosan?
- Ez itt Te vagy.  – tolta fel magát jobban a férfi, hogy magyarázni tudja képét. 
- Kössz. – nevetett fel hangosan a hasonmás. – Tényleg mindig terpeszben állok és széttárt karokkal. – ironizált.
- Hé, nem tudok rajzolni, oké? -  nézett Damon komolyan a másikra majd elmosolyodott. – Szóval ez egy történetet mesél el. Tessék fogd. – nyújtotta át a másiknak. – Fejtsd meg! – azzal kiugrott az ágyból és Elena ruhásszekrénye felé vette az irányt. Kinyitotta majd gyorsan elkezdett benne kutatni, amíg a lány a kép jelentését kereste.
- Szóval ma bulizni megyünk? – kérdezte a hasonmás felnézve, miután megfejtette a gyerekrajzhoz sem hasonlító firkát.
- Ahan. – válaszolt Damon a ruhák között kutatva. – Benne vagy?
- Hangos zene, alkohol és flörtölés...? – gondolkodott el a lány. A férfi az utolsó szó hallatán hátrafordult, tekintete találkozott Elenáéval és mindketten elnevették magukat. – Benne hát! – dobta félre naplóját és Damon mellé sétált. Jobb kezével párszor végigsimított a férfi hátán majd mutatta neki, hogy menjen onnan. 
- Ez jó lesz. – vett ki egy fekete, pántnélküli, hátul fűzős felsőt a férfi és az ágyra dobta.
- Inni megyünk oda vagy hódítani? – kérdezte a lány mikor a ruhára pillantott.
- Te inni. – vágta rá Damon, majd leült a székre a lábait pedig keresztben felpakolta az asztalra. – Én viszont hódítani. – vigyorgott. Elena is elnevette magát, majd kivett egy passzos fekete nadrágot a felső mellé. 
- Te így jössz? – szólt a férfihoz miközben összepakolta ruháit , hogy bemenjen a fürdőbe átöltözni. A fiú széttárta karjait és végignézett magán.
- Nem jó? – kérdezte.
- Ha én felveszem ezt... – emelte fel a válfákon lógó ruhákat. – ... akkor Te is felvehetnél egy fehér inget.
- Fehéret? – nézett csodálkozva a lányra. – Láttál Te engem már fehérben? Vagy egyátalán nem feketében?
- Nem. – válaszolt Elena. – De pont ezért kérem. – odasétált hozzá és beletúrt abba az éjfekete hajába majd egy hatalmas puszit adott az arcára és közel hajolva hozzá  szólalt meg. – Bízz bennem. – kacsintott és bement a fürdőbe.
Amíg a hasonmás készülődött Damon minden köszönés vagy előzetes figyelmeztetés nélkül hagyta el a lány szobáját és rohant el a motelbe, a meghatározott ruhadarabokért.
Körülbelül fél órával később Elena kinyitotta a fürdő ajtaját de mikor kisétált onnan sehol sem látta Damont.
- Damon? – nézett az ablak felé, hát ha kimászott a tetőre.
- Indulhatunk? – kérdezte a férfi a lány mögött állva, neki dőlve a falnak. Karjai mellkasa előtt össze voltak fűzve és csábos mosolyával nézett végig a lányon. – Szóval ma tetszeni akarsz nekem? – vigyorgott. Elena nem értette a másikat, szemeit összehúzta és kíváncsian tekintett rá. 
- Honnan veszed?
- A hajad. – válaszolta röviden a férfi. – Hullámos. – nevett. A lány is széles mosolyra húzta a száját.
- És Te is nekem? – kérdezett vissza a lány majd a fehér ingre szegezte tekintetét. Damon igazán jól nézett ki. Egy fekete nadrágot viselt, fehér inggel amit behúzott gatyájába, egy sima fekete bőr övvel. Az ing nyakánál az első 3-4 gomb nyitva maradt, ami még vonzóbbá tette a férfit. – Tetszik. – szólalt meg halkan a hasonmás és alsó ajkába harapott.
- Igen. – lökte el magát a faltól és végignézett az ingjén. – Csak megszokom. – nevetett majd kinyújtotta a kezét Elena felé. – Mehetünk?

A fiatalok a helyi grill helyett, a szomszédos városig autókáztak el, egészen Eastforks –ig. Hogy Damon is önfeledten mulathasson, illetve, hogy jelenléte Mystc Fallsban titokban maradhasson az volt a legjobb döntés, ha egy másik városba járnak el szórakozni. Eastforks, egy kicsit talán kisebb mint Mystic Falls, de szórakozás terén határozottan ők vezetnek. Több fiatal, egyátalán több ember mozdul ki otthonról, akár hétköznap is és látogatják meg a városi pubokat.
Kicsit több mint fél óra után, már ott is voltak. A hely megint tele volt szórakozni vágyó fiúkkal és lányokkal. Damon és Elena közel a pulthoz foglaltak helyet egy kétszemélyes asztalnál.
- Mit iszol? – kérdezte a férfi és intett a pincérnőnek. Elena nem válaszolt csak gyanús mosolyra húzta a száját és ebből már a másik rögtön tudta a választ. – Két whiskyt kérünk. Tisztán, jéggel. – szólt a szőke pincérlánynak majd mikor az bólintott , hogy megértette a rendelést megfordult és visszasétált a pulthoz. Damon néhány pillanatig szemeit az elhaladó lány fenekén tartotta amíg Elena egy kisebbet nem boxolt a vállába.
- Hé!- szólt rá.
- Csak a biliárdot néztem. – mentegetőzött nevetve a férfi és feltarotta mindkét kezét. – Nincs kedved játszani? – A hasonmás már fel is állt és minden szó nélkül indult el a szabad asztalok felé. Damon odaintett a picérnek, hogy a whiskyket a játékasztalhoz kéri, majd követte a lányt. – Aki belöki a golyót bármely lyukba, az kérdezhet valamit a másiktól. Na? – húzogatta fel szemöldökét a fiú amíg a dákókat krétázta be.
- Rendben. – egyezett bele a hasonmás. – De csak is őszintén szabad válaszolni. – nézett fenyegetően a másikra majd elnevette magát.
A játékot rögtön el is kezdték. Elenáé volt az első lökés, ami már egy kérdést eredményezett neki. – A’szem ez bement. – nézett gúnyosan a férfira miközben csábítóan támaszkodott az asztalnak.
- Na mi a kérdés? – kérdezte nevetve a férfi.
- Pontosan miért jöttél a városba? – érdeklődöt a lány és átadta a helyét a másiknak.
- Miattad.- érkezett a gyors válasz.
- Naaa.. – nevetett Elena. – Komolyan, kérlek. – Damon mély levegőt vett és felelt a kérdésre.
- Csak körül akartam nézni, hogy minden rendben van e. – rántotta meg őszintén az egyik vállát. – Tényleg. – nyomatékosított mikor a lányra nézve egy kis kétkedést fedezett fel. Elena bólintott Ő meg lökött és micsoda véletlen, a golyó a lyukban landolt. – Tetszem neked.
- Ez nem kérdés volt. – nézett a hasonmás furán a fiúra és elmosolyodott. 
- Igen, mert a válasz nyílvánvaló, de akkor tessék: Tetszem neked? – ismételte meg és kihúzta magát. Elena hangosan felnevetett és gyorsan válaszolt.
- Nem! – majd kivette a férfi kezéből a dákót és felkészült a lökéshez. 
- Oh, dehogynem. – állt a lány elé vigyorogva a férfi.
- Mondom, hogy nem . – egyenesedett ki a hasonmás és hamis mosollyal szólalt meg . – Nem kifejezetten vagy az esetem . – megrántotta vállát és arrébb tolva Damont lökött egyet, sajnos sikertelenül. 
- Akkor mondj valakit innen aki az eseted. – támaszkodott neki háttal az asztalnak és a poharáért nyúlva ivott egy kortyot. Elena Damon mellé sétált, ugyanúgy az asztalnak dőlt és kezében a whiskyvel nézett szét a tömegben. Rengeteg pasi volt ott, és sok helyes is, de egyikük sem ért fel Damonhoz és ezt a lány is pontosan tudta. Rábökhet bárkire, oda is mehet hozzá, beszélgetni is beszélgethetne vele, sőt még meg is csókolhatná az éppen kiszemelt férfit de semmit sem jelente. Ő Damonra vágyik, a mellette álló fiúra, annak puha ajkaira és erős, ölelő karjaira. 
- Mondjuk Ő. – végül választott és a bárnál ülő sötétbarna hajú, magas srácra mutatott.
- Ő az eseted, de én nem? – akadt ki játékosan Damon és le sem vette a szemét a lány választottjáról. 
- Miért én tetszek neked? – bökte vállba a férfit a lány és kíváncsian szegezte neki a kérdést. Mosollyal az arcán tekintett a másikra és várta annak válaszát.
- Igen, tetszel. – mondta komolyan és mélyen nézett a lány gesztenyebarna szemeibe, aki gyorsan zavarba is jött és elkapta tekintetét. – De nem annyira mint az a lány ott. – fejével a boxok felé intett, egy szőke nő felé. Elena szemei azonnal kikerekedtek és kissé sértődötten fordult el, majd sétált el a férfi mellől. 
- Akkor hajrá. – emelte fel poharát mint ha a levegőben akarna koccintani, hol ott csak flörte bíztatta a másikat. Damon halkan elnevette magát, majd megrántotta vállait és a szőke szépség felé sietett. 
- Kívánj szerencsét. – cukkolta tovább a hasonmást és otthagyta a biliárdnál. Elena teljesen kikészült. Most komolyan azért öltözött ki, azért csinálta meg a haját és a sminkjét, egyátalán azért jött el a férfival erre a szórakozóhelyre, hogy Damon egy másik lány agyát fűzögesse egész este? Ez remek! Igazán nagyszerű. Eljött harmadiknak, gyertyatartónak. Istenem Elena, mint egy igazi balek! Magában mérgelődött majd felhajtotta poharának tartalmát és dacosan, elszántan vette célba a barnahajú fiút a pultnál.
- Szia, Elena vagyok. – lépett oda hozzá és kezét nyújtotta. A fiú meglepődve nézett vissza rá majd elfogadva annak bemutatkozását szólalt meg Ő is.
- David, hello. Foglalj helyet. – mutatott a mellette lévő székre, amit Elena szívesen el is fogadott. 
Már vagy negyedórája beszélgethettek szünet nélkül Daviddel. Az általános kérdéseken túl, már átvették a filmeket, a zenéket, a legjobb és legrosszabb randiélményeket is. Szóval minden passzolt. Jól érezte magát a sráccal.
Eközben Damon fesztelenül beszélgetett az Ő kiszemeltjével, majd mikor felnevetett a lány egy igen gyenge poénján jobbra kapta a fejét és megpillantotta Elenát azzal a magas férfival. A mosoly egy pillanat alatt lefagyott arcáról és helyébe a féltékenység feltűnő vonalai jelentek meg rajta. Szemei szikrákat szórtak a dühtől és minden szó nélkül állt fel az asztaltól majd sebes léptekkel közelített Elenáék felé. A reakciója ösztönös volt, nem tudatos. Nem tudott gondolkozni és tisztán látni. Csak azt vette figyelembe, hogy valaki el akarja venni azt ami az övé, amit ő szeret és ezt nem hagyhatta.
- Zavarok? – lépett David mögé és rideg hangon kérdezte. Tekintete démoni volt és úgy nézett mélyen a férfi szemébe. Elena egy pillanatra meglepődött, majd ezt álcázva kerekedett ezen felül és tovább játszotta azt a lányt, aki élete párjára talált éppen rá és akivel olyan jól érzi magát mint még soha.
- Jaj ne haragudj. – rázta meg feledékenyen a lány a fejét. – David, Ő itt Damon. – mutatta be egymásnak a fiúkat. David illendően  Damon felé fordult és kézfogásra nyújtotta a kezét, de az csak mereven, undorodva nézett vissza rá.
- Ő a... – fordult zavartan David Elenához. - ... barátod? –kérdezte félénken. A válasz gyorsan jött, és nem onnan ahonnan várta.
- Így van. – ragadta meg Damon erőszakosan a férfi pulcsiját és lerángatva Őt a bárpultszékről lökte arrébb a kirájat felé. – Tünés! – förmedt rá és néhány másodperc múlva Davidnek már hűlt helye sem volt. Elena dühösen és értetlenül tárta szét karjait majd leszállva a székről lépett Damon háta mögé és durván maga felé fordította Őt.
- Ez mi volt? – kérte számon a másikat. A férfi még mindig dühös, de már önelégült képet vágott és csak megrántotta egyik vállát. – Nem volt jogod ezt tenned. – szólt rá a lány.
- Ugyan, kérlek. – akadt ki és a plafon felé emelte tekintetét. – Ez egy pancser volt, Elena. – magyarázta és közben a kijárat felé mutatott.
- Akkor sem csinálhatod ezt. – mondta mérgesen a hasonmás és szigorú tekintettel nézett rá. Damon egész közel lépett a lányhoz és úgy felelt.
- De igen! – hangja határozott volt. Elena szemei összeszűköltek és szinte szikrákat szórtak a másikra. Bár külsőleg dühösnek és idegesnek látszott, belül azért énjének egy kis darabja elégedett volt. Tisztán érezte, hogy Damon a féltékenység miatt cselekedett így és ez tetszett neki. Nagyon is.
- Szóval Te azzal flörtölsz akivel akarsz, de én nem szólhatok másik férfihoz? – vázolta fel a nem éppen fair helyzetet a lány.
- Nem flörtöltem senkivel sem. – válaszolt komolyan a férfi.
- Oh, bocs. Csak otthagytál tök egyedül az asztalnál, hogy te elmehess csevegni egy idegen és mellékesen szörnyen ronda lánnyal!  – osztotta ki hangosan a másikat, majd sarkolfordult és feszülten a mosdó felé vette az irányt. Le kellett hűtenie magát és nem csak a dühét kellett kiengednie, hanem mérhetetlen nagy vágyát is vissza kellett fojtania. Csak néhány milliméterre volt a másik ajkától és ismét elöntötte őt a szenvedély. Bármennyire is utálnia kellett volna most a másikat, egyszerűen nem ment neki. Dühösen és mérgesen is annyira vonzó. Kemény arcvonásai, feszülő izmai teljesen elvették a hasonmás eszét. Ha most rögtön nem megy el és szerez egy kis távolságot a férfitól akkor fel kell adnia a harcot és ráveti magát a másikra. Így sietős léptekkel tartott határozottan a női mosdó felé. Damon nem akarta csak úgy elengedni a lányt. Végig fogja hallgatni mert még nem végzett. Így a másik után rohanva szólt neki hangosan.
- Nem érdekel. Nem lehet más férfi, mert Te az enyém vagy! – mondta komolyan és még mindig talán mérgesen. – Az enyém, érted?! – nyomatékosított. „Az enyém“ csengett Elena agyában ez a két szó mely teljesen felégette őt. Felperzselte bőrét és elöntötték elméjét. „Az enyém“ hallotta újra elméjében és ekkor feladta a küzdelmet. Váratlanul fordult meg és Damon ingjének nyakát megragadva húzta be a férfit a bár egyik sarkába, majd elszánt, csillogó tekintettel nézett fel rá és ajkait szorosan tapasztotta a másikéra. Damont egy pillanatig meglepte a lány reakciója, de túl lépve kezdeti döbbenetén engedte szabadjára már oly régóta bezárt vágyait és minden szenvedélyével hevesen és édesen csókolta a lányt. A hasonmás egyik kezével beletúrt a másik kócos hajába míg másikkal tarkóját cirogatta, majd a hátát simogatva húzta magához közelebb és még közelebb a férfit. Damon sem tétlenkedett. Kezei a lány combját és fenekét simogatták miközben erőteljesen de nem fájdalmasan nyomta Őt teljes testével a falnak. Nyelveik szabad, örömtáncban bontakoztak ki. A kezdeti heves egymásnakesés tempója egy kissé talán lecsökkent és a vad csókokat felváltották a romantikus és teljes szevedéllyel teliek. Egy pillanatra elváltak egymástól és mélyen néztek a másik szemébe. A boldogságon kívül semmi másnak nem lehetett látni jeleit. Damon szélesen elmosolyodott amit a hasonmás is követett majd a férfi lágyan kezdte el csókolgatni Elena nyakát. A válasz halk és érzéki nyögések voltak. Mikor ajkaik ismét egymásra találtak, a lány keze a másik nyakáról a mellkasára csúszott és néhány gombot kigombolva csúsztatta kezeit a fiú ingje alá és simogatta az elérhető izmokat. Damon eközben a lány fenekénél, kezeit félig belecsúsztatta a hasonmás nadrágjába és merev férfiasságát határozottan nyomta a másik ágyékához.
- Elena?!! – szólalt meg egy ismerős, döbbent női hang. Damon azonnal kihúzta kezeit és azokkal a falnak támaszkodva lökte magát távolabba a lánytól. Fejét lehajtotta és magában mindenféle átkokkal szórta meg azt a hölgyet aki volt kedves őket megszakítani. 
- Haley? – kérdezte lihegve a hasonmás és haját, ruháit megigazítva nézett értetlenül barátnőjére. – Te... – dadogta mert még pulzusa mindig az egekben volt. Egy ilyen féle csókcsata után, pláne Damonnal senki sem várhatja el, hogy teljesen normálisan szólaljon meg. Még gondolkozni sem tud tisztán. - ... te mit keresel itt? – nyögte ki végre és egy kósza tincset fésült fülei mögé. Damon ekkor  még hátrébb lépett, hogy Elena oda tudjon menni barátnőjéhez és felemelte a fejét. Ingje majdnem teljesen ki volt gombolva, haja a szokásosnál is kócosabb volt.
- Ahm... – kezdte nehezen a lány és háta mögé mutatott. Pontosan tudta, hogy nagyon nem jókor szólította meg Elenát, de annyira ledöbbent attól amit látott, hogy önkénytelenül is megszólalt. - ... csak Lindánál vagyok a hétvégén és ... – nézett végig Damonon és hirtelen bűnös gondolatai támadtak. Nem akart ítélkezni barátnője felett, ugyanis teljes mértékben megértette őt. Egy ilyen pasira bűn nem rávetni magát az embernek. - ... gondoltuk elugrunk egyet inni. – nyögte ki nagynehezen a mondatot.
Haley Elena legjobb barátnője volt. Ők ketten és még Caroline és Bonnie voltak a nagy barátnők. De mint minden csoportos barátságban itt is jellemző volt, hogy valakivel szoros valakivel pedig szorosabb a kapcsolatod. Bár nem volt konkrétan kimondva, de Elena és Haley igazán jó barátnők voltak, talán a legjobbak. Ezért is lepte meg a lányt, hogy a hasonmást ilyen helyzetben találja. Gyerek kora óta ismerik egymást és a viselkedés nagyon nem jellező a Gilbert lányra.
- Az jó. – szólalt meg zavartan Elena és megjátszott mosolyra húzta a száját. – Én meg csak... – kezdte akadozva és Damonra mutatott. - ... csak...öhm...
- Igen láttam. – nevette el magát kacéran Haley. A kellemetlen némaságot Damon törte meg aki szembe fordultva Haleyvel mutatkozott be.
- Damon Salvatore. Nagyon örülök. – mosolygott azzal az ellenállhatatlan vigyorával. Elena barátnője lélegzete egy pillanatra elakadt majd szélesen elvigyorodott és kezet nyújtott.
- Haley McKensey. – rázta meg Damon kezét. – És én is nagyon örülök. – egy elismerő mosollyal tekintett a hasonmásra majd intett neki, hogy menjenek ki a mosdóba. – Nem gond, ha elrabolom Elenát egy időre? – kérdezte Damontól.
- Csak ne tartson sokáig. – válaszolta vigyorogva a férfi és mielőtt még a lányok elindultak volna a női részleg felé Damon egy gyors csókot adott a hasonmásnak. – Addig iszom valamit, a bárnál leszek. – még egy rövid puszi és a pulthoz sétált. Elena elalélt tekintettel figyelte az elhaladó férfit de ebből Haley gyorsan kizökkentette mikor karjánál fogva húzta be a lányt a mosdóba.
- Na jó, ki ez a pasi? – tért rögtön a lényegre Haley.
- Csak egy srác. – válaszolta egyszerűen és egyik vállát hanyagul megrántotta. 
- Jó, de honnan ismered? Egyátalán, hogy a fenébe kerültél ide? – faggatta tovább barátnőjét.
- Nézd, csak akkor mondom el ha megígéred, de tényleg, hogy senkinek sem fogsz erről beszélni. – nézett komolyan a lányra. – Még Carolinenak és Bonnienak sem, oké? – Haley szívéhez emelte jobb kezét és beleegyezően bólintott. – Rendben, szóval Damon és én már több mint egy hónapja találkozgatunk.
- Egy hónapja? – sikítozta hangosan a lány. – És csak most szólsz??! – akadt ki.
- Igen, ugyanis az egész titkos. – magyarázta a hasonmás. – Damont nem igazán csípik a városban és szeretné ha nem is tudna arról mindenki, hogy ott van. – fűzte össze karjait. – Na meg nekem sem lenne szerencsés ha vele látnának mindenhol... feltéve, ha tényleg olyan rosszfiú mint amilyennek beállítja magát. – nevetett halkan.
- Gratulálok. Szóval együtt vagy egy bűnözövel. – szűrte le a lényeget Haley.
- Damon nem bűnöző! – vágott vissza Elena. – Nem ezt mondtam, csak hogy valami miatt nem ő Mystic Falls kedvence.
- És mióta vagytok együtt? – érdeklődött.
- Valójában ez volt az első csókunk, szóóóóval... – nyújtotta meg a szót. - ... kössz! – nézett rá egy kicsit dühösen majd elnevette magát.
- Úristen, ne haragudj! – rakta össze két kezét a lány. – Miért nem mondtad?
- Mégis mikor?! – nevetett értetlenül a hasonmás, majd mikor Haleynek is leesett butyuta kérdése akkor ő is elmosolyodott. – De most megyek, nehogy azt gondolja Damon, hogy meglógtam. 



- Na, gyors voltam? – kérdezte Elena Damontól mikor odaért hozzá és jobb vállát finoman megsimogatta. A férfi rögtön felkaptaa fejét és kedvesen mosolygott a másikra.
- Nem eléggé. – válaszolta és megcsókolta a hasonmást.
- Nem gond ha Haley és Linda csatlakoznak hozzánk? – nézett bocsánatkérően a másikra. Elena pontosan tudta, hogy Damonnak ezzel az ötlettel igenis baja van, csak úgy ahogy neki is, de most mit tegyen? A legjobb barátnőjét küldje el?
- Nem, hát persze. – bólogatott beleegyezve és közben kezével lassan végigsimított Elena combján. A lány azonnal reagált a kedves és izgató gesztusra, szélesen mosolygott a fiúra majd kacsintott neki egyet.
- Elena, Damon, Ő itt Linda. – mutatta be Haley barátnőjét.
- Hali. – köszönt a lány, hangja kissé spiccesnek tűnt és tekintete sem a józanságról árulkodott. Először Elenára nézett majd mikor a mellette ülő férfira pillantott egy pillanatra mintha kihagyott volna a szívverése. – Sziaaaa. – mondta elalélt hangon Damonnak és értetlen vigyor ült ki az arcára. Szorosan a férfi mellett foglalt helyet és ádáz tekintettel vizslatni kezdte Őt.
- Na és meddig maradsz itt, Eastforksban? – kérdezte Elena barátnőjét miközben próbálta nem észrevenni, hogy Linda milyen szemekkel nézi Damont.
- Csak vasárnapig. – válaszolt lazán Haley.
- És Te meddig maradsz itt? – kérdezte huncut hangon Linda a férfit aki értetlenül elmosolyodott majd válaszolt.
- Még néhány óráig szerintem. – válaszolta és egy gyors pillantást vetett a hasonmásra.
Majdnem másfél óráig ülhettek ott az asztalnál, beszélgettek és iszogattak. Linda végig csak Damonnal foglalkozott. Megkérdezett tőle mindent. A hobbiján át az általános iskolai osztálytzatain keresztül mindenre kíváncsi volt. Elena úgy vette ki, hogy a férfi legtöbb válasza csak rögtönzött kitaláció volt, de Lindának minden szó tökéletesen megfelelt. Először csak közel Damonhoz könyökölt az asztalra és fejét öklével alátamasztva szerelmes pillantásokkal nézte őt, majd egyik ujjával lágyan körkörös mozdulatokat rajzolt a férfi kezére amelyben a poharat tartotta. Amíg Damon Lindával addig Elena Haleyvel próbált beszélgetni. Bár barátnőjére kellett volna fókuszálnia tekintetét egyszerűen nem tudta levenni Lindáról és a férfiról. Dühös, féltékeny pillantásokat küldött arrafelé és olyan erősen szorította a kezében lévő poharat, hogy az majdnem összetört. Haley ezt észre is vette és végiggondolva, hogy eddig is miként zavarta meg barátnőjét és annak titkos barátjának estéjét úgy döntött, hogy jobb ha most elindulnak haza.
- Linda, gyere. Azt hiszem épp ideje mennünk. – mosolygott és barátnője karjáért nyúlt.
- Ugyan, Haley! – csapott nevetve az asztalra a lány. – Most nem mehetek. – mondta és kacéran mosolygott Damonra. A férfi csak azért érezte magát kellemetlenül mert tudta és látta is, hogy Elenát nem kicsit zavarja Linda jelenléte. – Elfoglalt vagyok, hát nem látod? – kacsintott csábosan a fiúra és közelebb húzodott hozzá. Haley közel hajolt barátnőjéhez és halkan súgta a fülébe.
- Damon és Elena együtt jöttek. – próbált jelezni a spicces lánynak, hogy a férfi akire kivetette a hálóját  már foglalt. – Szóval ideje mennünk. – célozgatott és táskájáért nyúlt.
- Nem, maradjatok csak. – szólt közbe Elena és felállt az asztaltól. – Nekünk viszont már ideje lenne indulnunk. – mondta és megsimogatta Damon vállát, jelezve, hogy mehetnek.
- Hát akkor... – állt fel Damon is és egy 20-ast rakott az asztalra. - ... a legjobbakat hölgyeim. – nézett a két lányra csábosan majd Elenát követve hagyták el a pub helyszínét.
- Ezt nem hiszem el. Pedig már majdnem megvolt. – mondta dacosan Linda és mérgesen bámult maga elé.
- Kicsoda? – kérdezte nevetve Haley.
- Hát Damon. – tovább csóválta fejét. Barátnője nem szólt erre semmit sem, csak még jobban nevetni kezdett.

A férfi csak a kocsinál érte utól a lányt és ahogy megragadta annak karját fordította magával szembe és kapott hevesen a hasonmás ajkai után. Finoman odaszorította az autóhoz és egymás karjaiba bújva csókolóztak percekig.
- Függő lettem. – lihegte két csók között Damon és szélesen elvigyorodott, majd éhesen kapott a hasonmás ajkai után. 
- Sose szokj le róla. –válaszolta levegő után kapkodva Elena és kezét a másik tarkójánál összefűzve húzta őt szorosan magához. Ujjaik felfedező utat jártak a másik testén. Nem voltak sem erőszakosak, sem pedig vadak, csak szenvedélyesek és romantikusak. Már olyan régóta kívánták egymást, hogy a végtelenségig tartó csókkal is beérték.
Damon a hasonmás feneke alá nyúlva kapta fel őt a csipőjére és ültette a lányt a motorháztatetőre. Elena lábait szorosan átkulcsolta a másik dereka körül és lassan dőlt hátra az autó motorján. A férfi nem követte rögtön a lányt, csak nézte őt, olyan csodálattal olyan ámulattal, ami egyenesen Elena szívéig hatolt. Damon egyik kezével végigsimított a hasonmás combján a másikkal megtámaszkodott a motorháztetőn. A lány kezével a férfi mellkasát simogatta és szerelmes pillantásokkal nézett az azúrkék szemekbe. A várt csók helyett , Damon felhúzta a lányt és lábraállította majd kinyitotta neki az anyósülés ajtaját.
Mindketten beszálltak az autóba, a motor felmordult és már indultak is hazafelé. Időtartam szerint ugyanannyi perc alatt értek haza, mint oda, de most mégis rövidebbnek tűnt az út. A férfi miközben szemét le sem vette a sötét, nedves aszfaltról jobb kezével simogatni kezdte a hasonmás combját, majd Elena elkapva Damon kézfejét fűzték össze ujjaikat. A lány végig balra döntött fejjel pihent a kocsiban. Sosem érezte még így magát. Két dolgot érzett csak, de azt teljes szívéből: elégedettséget és boldogságot. Ritka mikor az ember  nyugalommal kijelentheti, hogy boldog. Mindig van valami, ami elszomorít minket. Kevés az olyan alkalom mikor nincs rossz, vagy annyi jó történik velünk, hogy a rossz az ténylegesen megszűnik ezáltal. Elena jelenleg az első kategóriába tartozott. Nem volt semmi zavaró az életében, csak öröm és nevetés. Egy csoda, egy férfi, Damon Salvatore.

- Köszönöm ezt a szép estét. – mondta a lány kacér mosollyal az arcán, majd mikor Damon odaért hozzá kezei közé véve a férfi puha arcát adott neki egy rövid de felejthetetlen csókot. – Gyere fel... – suttogta halkan a lány a másik ajkaiba. Szemeiket csukva tartották, szájuk is szinte még egyek voltak. Damon halkan elnevette magát, majd hátrébb húzta a fejét, hogy a hasonmásra tudjon nézni. Egy kósza hajtincsen fésült ujjaival a másik füle mögé majd egy rövid puszi után válaszolt.
- Nem lehet, úriember leszek. – mosolygott kedvesen és átölelte a lány derekát.
- Ohh, hogy neked pont most kell jófiúnak lenned. – emelte Elena tekintetét az égre és magában kissé szidta a férfit, hogy miért kell ennyire sietni ezzel a pálfordulással, majd elmosolyodott és köszönt el aznap estére  a másiktól. – Akkor jó éjt.
- Jó éjt. – még egy hosszabb, néhány percig tartó csók, majd nehezen elengedték egymás kezét és Elena bement a házba.
Felérve a szobájába hangosan ugrálni és sikítani kezdett. Az örömhullám mely átjárta testét ilyen módon tört ki belőle.
- Mi bajod van? – kérdezte értetlenül egy férfi hang a háta mögül. A hasonmás döbbenten tekintett a hang irányába és zavartan szedte össze magát majd válaszolt.
- Jeremy! Te miért nem alszol? – faggatta a fiút. – Éjfél múlt!
- Te beszélsz? Aki csak most ért haza? – gúnyolódott az öccse és széles mosolyra húzta a száját.
- Na jó, ez az én szobám, szóval kifelé. – szólt komolyan a lány és elindult, hogy nagy nehezen de kilökdösse testvérét az ajtón.
- Megmondom anyáéknak. – nevetett a fiú.
- Nem érdekel. – hazudta a lány és sikeresen becsukva Jeremy előtt az ajtót zárta be azt. – Huhhh. – sóhajtott megkönnyebbülten és behunyva szemeit dőlt neki ajtajának. Szemei előtt újra látta Damon alakját, ahogy hevesen kap az ajkaiért. Bőrén érezte a másik forró érintését. Egy tökéletes hónap után, a legszebb első napot élte ma át. Eddig is úgy gondolkodott, hogy a férfi teljesen megváltoztatta az életét, de most? Mától tényleg minden más lesz. Színesebb, világosabb és valódibb. Ahol biztos vannak sötétebb foltok, de épp ettől olyan életszerű és igazi.

Szóval ez volt az első igazi csókjuk. Egy bárban, aztán a parkolóban, majd a kocsiban és a ház előtt. Úgy estek egymásnak mint az évek óta ketrecben tartott vadak. Elenát már meg sem kellett volna, hogy lepje ez az egész. Hiszen olvasott már a temetőben való egymásnak esésről, majd egy idegen kertbe való betörésről, a milliónyi együttlógásukról de most végre újra átélhette mert visszakapta az emlékeit amelyek Damon erős karjait, puha, csókra éhes ajkait és szédítő mosolyát tartalmazták. Méghogy Denver volt az ő legszebb pillanatuk, amikor igazán őszinték voltak egymással, ugyan dehogy! Egy egész múltja van a másikkal, nem csak percek és órák, hanem hónapok.

„Pontosan tíz napja, hogy Damont behúztam a bársarokba és megcsókoltam. Életem legjobb döntése volt, ezt határozottan állíthatom. Szóval ma vagyunk 10 naposak, bár igaz, hogy nem mondtuk ki hangosan, hogy járunk vagy ilyesmi, amúgy is, az elég gyerekes, de az, hogy ha találkozunk akkor nem tudunk leszállni a másik ajkáról az gondolom erre utal. Merőben más ez mint ami Mattel volt. Az a tipikus tiniszerelem, ez meg az a híres életreszóló. „

- Szia. – nézett fel az ágyon ülő Elena könyveiből és széles vigyor ült ki az arcára mikor meglátta Damont. – Milyen volt a napod? – kérdezte a férfit aki fáradt tekintettel dőlt rá az ágyra. A hasonmás az ágy háttámlájának dőlt neki, lábait kinyújtotta és ölében megannyi könyv és füzet helyezkedett el. Damon hason fekve, feje körülbelül a lány hasának magasságában pihent, közel ahhoz. Jobb karját átvetette Elena derekán és úgy feküdt ott mellette. Egy gyors puszi a hasonmás köldökére majd kimerülten feküdt vissza előző helyére. A lány halkan nevetni kezdett és jobb kezével finoman simogatni kezdte a férfi tarkóját, miközben folytatta az olvasást. Damon alig hallható édes, morgó hangot adott ki és nagyokat szuszogott. – Miben tudsz ennyire elfáradni? – kérdezte mosolyogva inkább magától a hasonmás mert az nyílvánvaló volt, hogy Damon a válaszadásra is teljesen használhatatlan. – Egész nap nem csinálsz semmit. – kopogtatta meg játékosan a fejét majd tollat ragadt és írni kezdett. A férfi azonnal reagált a másik ujjainak hiányára és hangosan morogni kezdett addig amíg Elena vissza nem rakta kézfejét a másik nyakához. – Olyan vagy mint egy gyerek. – szólt rá a lány és odahajolva hozzá két puszit adott Damon homlokára.
- Szexis gyerek. – helyesbített a fiú. Szemei csukva voltak, száját alig mozgatta és hangja határozottan álmoskásnak tűnt.
- Igen az. – nevetett fel hangosan a hasonmás és még egy puszit adott  a másik fejére. – Oké, én végeztem. – csapta össze könyveit majd ledobva azokat a füzetekkel együtt nézett az alvó férfira. – Na, mit csinájunk? – kérdezte kéjes hangon de Damon nem felelt csak morgott valamit. Elena halkan nevetni kezdett és lecsúszott a férfihez. Jobb oldalára fordult és úgy kezdte simogatni a másik haját miközben édes csókokkal látta el arcának minden négyzetcentijét.  – Hmm? – utalt előző kérdésére de megint nem érkezett rá válasz, csak a szokásos morgó hang és Damon keze lecsúszva a lány fenekéhez húzta közelebb magához a hasonmást. – Maradjunk itt? – Damon mosolyogva csukott szemmel, mintha aludna úgy kezdett bólogatni. – Az ágyban? – pontosított Elena, aminek hatására a férfi még határozottabb bólogatásba kezdett. – Legyünk meztelenek? – nevetett mire Damon szemei kipattantak és fejét enyhén megemelve húzta féloldalas gyanús mosolyra a száját. Elena egy gyors és határozott mozdulattal vetette magát a fekvő férfi hátára és forró csókokkal látta el annak nyakát ajkát és arcát. Enyhén harapott rá a férfi fülcimpájára és kéjes hangon nyögött bele a fülébe. Kezével eközben Damon hátát simogatta. A férfi visszahajtotta fejét az ágyra és csukott szemmel, széles vigyorral az arcán élvezte barátnője kényeztetését. Elena lábait felhúzta és a fiú csipője mellett két oldalt feltérdelt. Lába között ugyanúgy mozdulatlanul feküdt Damon ahogy eddig tette. A lány kezével egy aprót csapott a férfi hátára és megkérdezte tőle. – Most komolyan, miben fáradtál el ennyire? – kíváncsiskodott. A fiú felemelte a fejét és egy gyors mozdulattal hanyatfeküdt, úgy, hogy még mindig a hasonmás lábai fogták közre. Elena szívesen ült rá a férfi csipőjére, vagy talán annál egy kicsit lentebb és érdeklődve figyelt rá. Damon ásított, majd az ágy teteje felé nyújtózott egyet és mosolyogva nézett fel a lányra. Tenyereit óvatosan helyezte a hasonmás szabad, feszes combjaira és finoman simogatni kezdte azt. – Na végre. – szólalt meg elégedetten a lány és egy gyors csók erejéig lehajolt a fiú puha ajkaiért. Örült, hogy a másik végre összeszedte magát, legalább annyira, hogy ránézzen és egy normális csókot adhasson neki. – Szia. – suttogta halkan, mikor még közel voltak egymáshoz, majd visszaült a férfi ágyéka közelébe. – Szóval? – emlékeztette előző kérdésére.
- Csak mozgalmas napom volt. – szólalt meg végre Damon is. Hangja enyhén rekettes és érdes volt.
- Ez mi? – kérdezte aggódva a hasonmás és arca azonnal komoly lett. Hirtelen kapott a férfi pólójához és közelebb hajolva ahhoz kezdte el vizsgálni. – Damon, ez mi? – nézett rá reménykedve, hogy nem az amire gondol. – Ugye, nem vér? A te véred? – faggatta a másikat. Damon zavartan pillantott a hasonmásra, de gyorsan kapcsolt, és a nyugodt álcáját magára véve, ült fel és két keze közé vette a lány ijedt arcát.
- Ne izgulj! – hangja kellemes volt. – Csak az orrom vérzett és nem vettem át a felsőm. – mondta halkan és lágyan, hosszasan csókolta meg Elenát. – De ha nagyon zavar... – kezdte sejtelmesen és szexisen vette le pólóját és dobta félre a szobában. Vigyorogva nézett a lányra és izmait megfeszítette, hogy még inkább lenyűgözze a másikat. Elena hangosan felnevetett és a plafonra emelte tekintetét. Fejét hitetlenül csóválta meg. Kezeit a férfi két, széles vállára rakta és szeretetteljes tekintettel nézett Damon gyönyörű kék szemeibe. Lassan közelebb hajolt hozzá és kezeit erős mellizmaira rakva lágyan megcsókolta őt. Damon átölelve a lány derekát dőlt óvatosan a csók közben hátra. Elena ajkai váratlanul fejezték be az édes örömtáncot majd játékosan szúrós tekintettel mondta a másiknak. 
- Ugye tudod, hogy egy szót sem hiszek el ebből? 
- Igen, tudom. – bólogatott vigyorogva Damon és lehúzta a hasonmást, hogy újabb csókkal ajándékozhassa meg a lányt. Ujjai lágyan csiklandozták Elena combjait majd fenekét. Percekig feküdhettek így egymáson és próbáltak betelni a másik érintéseivel, csókjaival.
- Éhes vagyok! – hagyta abba Elena hirtelen a csókot és lemászva a másikról sétált be a fürdőszobába.
- Neeeee! – nyögött fel csalódottan Damon és tehetetlenül tárta szét karjait. – Gyere vissza!– szinte könyörgött a lánynak, de az csak halkan elnevette magát. Gyorsan felkötötte a haját majd mosolyogva sétált oda az ágyhoz és hajolt le a férfihoz.
- Most nem érünk rá, úgyhogy szedd össze magad. – simította végig Damon kidudorodó nadrágját és csábosan kacsintott a férfira.
- Ez nem segít. – jegyezte meg kissé dühösen , de persze ez nem igazi haragból fakadt. Nehézkesen ült fel az ágyon és rázta meg magát. Próbált nem a lányra és az előbbi összebújásukra koncentrálni. – Mit szeretnél enni? – kérdezte fejét vakarva és felnézett a pakoló Elenára, aki csak tanácstalanul rántotta meg vállát. A földre hajolva vette fel onnan pólóját és bújt gyorsan bele.
- Nem tudom...valami laktatót. – válaszolta hanyagul. Damon felállt és sunyi mosolyával az arcán bökött az ajtó felé. 
- Akkor irány a bolt!


- Üdv Mr. Withacker! – köszönt be hangosan és nevetve Elena a boltba , mert Damon épp megakarta őt csikzini, amit ugye a hasonmás erőteljesen hárítani próbált. – Ne már. – szólt rá mikor beértek az üzletbe.
- Hello! – intett a férfi is fejével az idős boltosnak. – Ne azt rakd le. – szólt oda a lánynak mikor meglátta, hogy miféle kaják lapultak meg kezében és kosarában. – Majd én. – mutatta neki és gyorsan kivette kezéből az élemiszereket. Elena kissé sértődötten nézett a fiúra, de Damon egy gyors csókkal már ki is engesztelte őt. Egyik kezében a kosár volt, a másik karját meg átvetve a lány vállán sétáltak a bolt sorai között.
- Csak nem főzni fogsz nekem? – incselkedett Elena.
- Neked? – nézett le a hasonmásra. – Nem! –vágta rá. – De majd ehetsz belőle, ha akarsz. – nevette el a mondat végét, Elena pedig enyhén de azért érezhetően hasbavágta a férfit.
- És mégis hol akarod megfőzni? – érdeklődött a lány. – Anyáék már hazaértek a munkából, a motel szobádhoz pedig nem jár konyha.... szóval?
- Azt majd én megoldom, édes! – olyan széles mosolyra húzta a száját, hogy fehér fogai kivillantak. Gyorsan fizettek majd kézenfogva sétáltak tovább a városban, persze figyelve arra, hogy ne nagyon lássák meg őket, így a zsúfoltabb részeket messze elkerülték.
- Damon? – szólította meg kedvesen barátját de hangjában bizonytalanság és kíváncsiság bújt meg.
- Hmm? – nézett rá mosolyogva Damon és várta a kérdést.
- A múltkor, Eastforksban.. – kezdte a férfi pedig csibészes vigyorával tekintett végig a hasonmáson. Emlékezetes egy este volt az. - ... miért mutatkoztál be Haleynek? – a válasz tényleg érdekelte Elenát. Mindig is vigyáztak, hogy senki sem tudjon Damon jelenlétéről aztán a férfi csak úgy fogja magát és bemutatkozik, elárulja a teljes nevét a lány legjobb barátnőjének, aki ismeri az egész várost. Mégis mi ebben a logika?
- Tudom milyenek a nők. – válaszolta lazán. – Szükségetek van egy pletykapartnerre. És Haley jófejnek tűnik.
- Szóval ha jól értem... – foglalta össze a hasonmás. - ... a tipikus és átlagos nők közé vagyok sorolva aki kibeszél téged a legjobb barátnőjének? – fejezte be mondatát és kíváncsian nézett a fiúra. Szeméből az sugárzott a másik felé, hogy nagyon jól gondolja meg válaszát.
- Valahogy így. – helyeselt Damon majd nevetni kezdett.
- És neked nincs szükséged egy barátra, akivel kitárgyalhatsz engem? – incselkedett a lány.
- Mi férfiak, magányos farkasok vagyunk. Nem beszélünk feleslegesen. – arca megjátszott komolyságban úszott. Elena nevetve csóválta meg a fejét és derekánál átkarolva bújt közelebb Damonhoz.


- Ez jó lesz. – szólalt meg néhány perces séta után a férfi. Megállt  a járdán, egy sötét utcában és a vele szemben lévő boltot méregette.
- Itt? Itt akarsz főzni? – nézett körbe a hasonmás de néhány parkolóórán kívül semmi mást sem látott az úton.
- Ahan. – dugta ki nyelvét a fiú, mint aki nagyon gondolkodik és elkérte Elena pulcsiját. Gyorsan a könyökére tekerte és egy határozott mozdulattal törte be a mexikói kisbüfé üveg ajtaját.
- Damon!!! – szólt rá hangosan a lány, de ő csak vigyorogva nézett vissza rá.
- Éhes vagy, nem? – mentegetőzött és belépve az étterembe integetett barátnőjének, hogy kövesse őt.
- Hülye vagy?! Gyere már ki onnan! – szólt rá mérgesen a lány és idegesen tekintett körbe, hogy van e valaki az utcában. – Damon!
- Jaj ne csináld már! – mondta nevetve  és eltűnt a másik szemei elől. Elenának így nem volt mit tennie, követte barátját az étterembe.
- Most már értem, hogy miért nem csípi az egész város... – mormolta orra alatt és feszülten sétált be a férfi után.
- Na, csak, hogy itt vagy! – ugratta Damon a hasonmást. Elena mikor odaért a férfi már egy konyharuhával a vállán aprította fel a hagymát miközben a serpenyőben az olaj forrósodott.
- Tisztában van vele, hogy mi most ide betörtünk? 
- Csak kölcsön vettük egy főzés erejéig a konyhát. – vágta rá a fiú és a hagymát az edénybe öntötte. – Segítesz? – kérdezte  a lányt, aki odasétált hozzá és elvéve a daraboló kést a kezéből a paradicsomokat kezdte aprítani.
- De még haragszom rád. – jegyezte meg halkan, csak hogy Damon tisztában legyen a dolgokkal. A férfi huncutul elmosolyodott majd a hasonmás mögé lépve csókolta meg annak nyakát.
- Nem baj. – válaszolta és visszament főzni.
- Amúgy mi készül? – érdeklődött Elena, mert az oké, hogy eddig zöldségeket aprított, de jó lenne tudni, hogy mi lesz ebből az egészből.
- Chili, a specialitásom.
- Ahh, nekünk is van egy jó családi chili receptünk. – büszkélkedett a hasonmás.
- Jónak éppen nem nevezném. – mondta halkan a fiú, mire egy kisebb pofont kapott hátulról.
- Fogd be, nem is kóstoltad még. – nevetett hangosan a lány.
Félóra múlva, már minden hozzávaló a serpenyőben volt. Lassú lángon értek össze az ízek és váltak egy tökéletes falattá. Damon a chilit kevergette míg Elena a tűzhely mellett ült fel a pultra.
- Lassan kész. – mondta a férfi és a fakanállal egy kisebb falatot nyújtott a hasonmásnak kóstolásra. – Milyen?
- Ahhh.. – kapkodott levegőt után. - ... forró, de finom. – dícsérte meg barátja főztjét és közelebb húzva magához csókolta meg a másikat.
- Hmm... tényleg az. – jegyezte meg Damon is mikor megérezte szájában a lány nyelvének ízét. Elena halkan felnevetett majd ismét a másik ajkai után kapott. A chilit magára hagyva furakodott be a fiú a lány két lába közé és derekánál átkarolva a hasonmást kezdte el csókolgatni annak nyakát és dekoltázsát. Elena erősen kapaszkodott a másik hátába és halkan zihálni kezdett. Csipőjét közelebb tolta a másikéhoz és felemelve Damon fejét újra megcsókolta őt.
- Itt? –kérdezte halkan a férfi és egyértelműen bekövetkező első együttlétükre célzott. 
- Bárhol. – suttogta Damon fülébe és ismét egymás ajkaira találtak. Damon lassan húzta végig tenyerét a lány combján majd hasán felcsúsztatva maszírozta meg finoman a melleket. A hasonmás vadul kapott a másik pólójáért és gyorsan kibújtatva abból dobta el a konyha padlójára. Damon két karjával a pultat támasztotta míg a lány ajkával és nyelvével kényeztette a férfi csupasz mellkasát. A nyakától indult és egészen a bordákig vándorolt. Damon ujjai óvatosan csúsztak egyre feljebb és feljebb Elena combajin mikor elérve a lány felsőjének alját az finoman vette le róla. Ahogy húzta felfelé a ruhadarabot úgy látta el édes csókokkal a hasonmás puha bőrét. A köldöke vonalán haladt egyenesen felfelé. Elena lehunyta szemeit és a másik kócos hajába túrva élvezte a pillanatot. Damon lassan kiegyenesedett mikor a másik nyakához illetve vállaihoz ért míg barátnője heves mozdulatokkal csatolta ki a férfi övét, majd gombolta ki a farmert és húzta le a sliccet. Kezét, finoman és óvatosan csúsztatta Damon boxerjába.
- Héjj, ki van itt? – hallottak meg mindketten egy erős, férfi hangot az étterem bejárata felől. Elena gyors mozdulattal húzta vissza kézfejét és kapott mellkasa elé egy konyharuhát.
- Hallottad? – kérdezte ijedten Damont és leugrott a pult tetejéről. A férfi érdeklődve nézett az étkező felé, majd mutogatta a lánynak, hogy menjen hátra, a kijárat felé.
- Bárki is vagy, gyere elő! – kiáltott újra valószínűleg a hely tulajdonosa, Mr. Sanchez.
- Siess! – szólt halkan a fiú mikor a földről felvette a hasonmás pólóját és a hátsó  kijárat felé rohantak. Sikeresen lógtak meg a lebukás elől. Csak két utcával arrébb állt meg lihegve a lány és borult térdeire. Damon szórakozottan felnevetett és odanyújtotta a hasonmásnak a felsőjét. 
- Most mit röhögsz? –kérdezte levegős hangon a lány mikor belebújt pólójába. Először nem értette barátja jó kedvét, de aztán Ő is széles vigyorra húzta a száját és ijedségét leplezve kedzett el ő is hangosan nevetni.  A férfi begombolta nadrágját, pólóját sajnos otthagyta így fedetlen felsőtesttel sétálgatott a járdán. A lányhoz lépve igazította meg annak kócos haját és hanyagul állt felsőjét. Elena egy kedves pillantással köszönte meg Damon kedvességét és gyorsan összekötötte a haját. – És most? Még mindig éhes vagyok. – mondta a fiúnak, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve kapta fel a hasonmást karjaiba és úgy kezdett el vele szaladni az utcán. – Tegyél le! – ordítozott hangosan a lány, de közben úgy nevetett, hogy majdnem megfulladt. – Nem hallod? – szólt rá a férfira.

Őrült egy este volt, az már biztos, de felejthetetlen. Bár a chilit nem sikerült megkóstolnom, de Damont igen és ő határozottan finomnak bizonyult. Ha nincs Mr. Sanchez akkor biztos, hogy ott lefekszek Damonnal, szóval most elhatároztam, hogy minimum egy évig nem fogok enni mexikói kaját. Abban mondjuk van valami, hogy az első alkalom, ne egy étterem alumínum pultján történjen meg, de tényleg olyan fontos az, hogy hol? A lényeg, hogy vele lehetek, Damonnal, a barátommal. „