Csóóók! :)
- Okéééé.. – nyújtotta meg Elena a szót, miközben egy bögre kávé mellett az ágyára feküdt és kezébe vette a könyvet. Odalapozott a következő bejegyzéshez amiben ismét megtalálta Damon nevét, majd mielőtt elkezdte volna olvasni még egyet hörpintet a késői kávéjából. – Emlékezni, emlékezni, emlékezni... – hajtogatta magának játékosan majd vett egy mély levegőt és olvasni kezdett.
„ Kedves Naplóm!
Ki nem találod, hogy kivel futottam ma ismét össze!? Szinte hihetelen. Nem gondoltam volna, hogy valaha is találkozni fogok vele, pláne nem , hogy ilyen hamar. De nem bánom... sőt, örülök is. Talán a sors keze van benne... vagy ne használjak ilyen nagy szavakat?! Mindegy is, a lényeg, hogy a titokzatos idegen végre ma felfedte magát és eldobta álarcát. A neve: Damon...
- A francba, ezt nem hiszem el! – mérgelődött magában Elena kezében egy nagy csomag kajával. Épp a boltból jött, mert a héten Ő volt a soros a nagybevásárlással és pont ezen a napon kellett neki bezárnia a kulcsot az autóba. – Nyílj már ki! – szólította fel kocsija ajtaját miközben erőszakosan rángatta a kilincset. – A fene beléd! – csapott dühösen a kocsira mikor a rángatózástól a teli szatyor tetején lévő élelmiszerek a földre hullottak.
- Segíthetek? – szólalt meg egy már ismerős, érdes de mégis őrjítően csábos hang.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése