Na itt vagyok! Tudom, tudom nagyon sokat késtem, de szerintem ha meghalljátok, hogy könyvméretben egy 48 oldalas fejezetet hoztam nektek. BAROMI HOSSZÚ!!!!! És nagyon vegyes. Langyi kezdet és kőkemény, drámai, enyhén sokkoló befejezés, a közepén egy kis +18-as írással. Az eddigi olvasóknak nagyon bejött.
A részt, drága B-nek ajánlanám!! Köszi.. úgy mindent!! :)))
IX. fejezet
The Truth and it’s over / Az igazság és vége
Mozdulnék, de nem megy, valami nem engedi. El kell hagynom ezt a helyet, ki kell lépnem ebből az állapotból és tovább menni. Búcsúzni, igen, ezt kell tennem. Egy mély levegővétel és elindulok. De fáj. A mellkasom szúr, a torkom ég és a lábam mozdulatlan. Miért? Miért kell maradnom? A düh mint a tornádó úgy süvít végig bennem. Szoborrá meredt testem zárt kalitkaként tart fogva. Egy tomboló fenevad rémes cellája, melyet lehetetlenség áttörni. Aztán egy csapásra minden megváltozott. Már nem fázom, már nincs hideg. Én...én izzadok. A forró levegő szinte égeti a bőrömet, nem kapok levegőt, zihálni kezdek és hűségre vágyom. És a kép? Hol van az arc? Hol van Ő? Már nem látom. Ismét az az érthetetlen fény, mint egy reflektor. Próbálok nem belenézni, de csak az süt a szemembe. Hunyorítok, de az sem segít. Még szemhéjaimon át is tisztán érzem a fényességet. Mi van velem? Miért vagyok ilyen tehetetlen? Mintha meghaltam volna. Elhagyatott, mozgásképtelen lettem. Az agyam működik, de nem hallgat rám. Döntök, parancsolok de a testem nem engedelmeskedik. Csak állok és várok. Várok arra, hogy valami történjen.
- Hadd menjek fel – kérte suttogva Damon a hasonmástól két csók között, ajkán széles mosollyal. Két keze a lány derekán pihent és úgy húzta magához közelebb és közelebb. Elena halkan felnevett, csak úgy mint az előző próbálkozásainál és rövid csókok közepette próbálta arrébb tolni a férfit.
- Nem lehet – válaszolta mosolyogva és újabb lágy csókokat kapott de most már a nyakára.
- Naaa! – nyögte Damon és olyan birtoklóan simogatta a hasonmást és kényeztette annak nyakát, hogy nem lett volna onnan ember aki ki szabadult volna, vagy aki ki akart volna onnan szabadulni. – Te is akarod, tudom – jegyezte meg halkan és elhúzódott egy kicsit a lánytól, majd szélesen elvigyorodott. Elena megint csak felnevetett és a férfi vállába boxolva csóválta meg a fejét és adott neki még egy utolsó, szenvedélyes csókot.
- Akkor sem! Mindenki itthon van és késő van – magyarázta. – Most nem lehet.
- Ettől csak még izgisebb lenne – tért rá a lényegre Damon és lefejtve Elena egyik válláról a kardigánt szájával finoman cirógatni kezdte a hasonmás bőrét. A lány teljesen elalélt, az előző akaratos és elszánt visszautasító énje egy másodperc alatt tűnt el és helyébe egy egyszerű lány lépett, aki mindennél jobban vágyott barátja testére és érintésére. Fejét hátrafeszítette, szemeit behunyta és kezeivel a férfi kócos hajába túrt. Kéjes, halk hangok hagyták el a torkát, mikor Damon ajkaival a mellei felé haladt miközben kezével szenvedélyesen markolt a hasonmás fenekébe.
- Khm..khm.. – hangos torokköszörülés zavarta meg a fiatalokat. Elena rögtön a hang felé kapta a fejét és ijedten meredt az ott álló személyre.
- Anya! – szólalt meg sikítozós hangon és zavartan lökte magától messzebb Damont, majd megigazította magán a kardigánt. – Hát... Te? – kérdezte.
- Késő van, nem gondolod? – fordult lánya felé és sejtemes mosoly bújt meg kérdése mögött. Egy gyors pillantást vetett a szélesen vigyorgó férfira majd ismét a hasonmásra nézett, szemöldökeit célzatosan felvonta és várta a választ. Elena idegesen fésült egy tincset a füle mögé majd kezeit mellkasa előtt szorosan összefűzte és ellépve barátja közelségéből sétált közelebb anyukájához.
- Öhm, Anya, én csak – kezdett bele a magyarázkodásba de nem igazán találta a szavakat. – Ő itt – mutatott a fiúra.
- Damon, ha nem tévedek – fejezte be anyukája a lány mondatát. – Miranda, szia. – mutatkozott be és kedvesen kezet nyújtott. Damon még inkább elvigyorodott és örömmel mutatkozott be ő is Elena anyukájának.
- Damon Salvatore, nagyon örülök. – Elena csodálkozva nézte az eseményeket. Várjunk csak, eddig nem úgy volt, hogy Damon létezése titok? Hogy azért bújkálnak már hónapok óta mindenki elől, mert senki sem tudhat arról, hogy a férfi a városban van? Erre tessék, már tud róluk Haley és most, lebuktatta őket az anyja is. Hát ez szuper, igazán remek. De ha jobban belegondolunk, akkor ez valójában nem is olyan rossz. Nincs több bújkálás, nincs több titok, csak ők ketten és nem mellékesen a suli összes lánya előtt felvághat, hogy micsoda egy adoniszt sikerült neki kifognia. – Épp indultam – mutatott maga mögé a fiú és bólintott egyet.
- Holnap ha ráérsz, szívesen várunk vacsorára.
- Anyu! –rivallt rá hangosan Elena és oldalba bökte a nőt. – Ne már, kérlek.
- Köszönöm a meghívást – válaszolt illedelmesen a férfi. – Itt leszek. – néhány zavart pillantást vetett a hasonmásra majd egy pillanatra közelebb lépett hozzá és egy gyors csókkal búcsút vett tőle. – Jó éjt – suttogta halkan a lány ajkaiba majd jellegzetes vigyorával és laza lépéseivel sétált le a veranda lépcsőiről. Elena egy halk és mély sóhaj kíséretében nézte végig, ahogy barátja távozik. Szerelmes pillantásaiban anyukája zavarta meg.
- Helyes gyerek - jegyezte meg és mikor a lány szúrós és gúnyos szemekkel nézett fel rá ő csak halkan elnevette magát.
- Honnan tudtad a nevét? – kérdezte a hasonmás, majd lassan sétáltak be a házba. Mindketten a konyhába léptek, Elena leült az egyik bárszékre, míg anyukája egy bögre forró teát rakott a hasonmás elé és mellé ülve lassan iszogatni kezdték a meleg italt.
- Nem volt nehéz dolgom kitalálni – mondta csípősen Miranda. A lány nem értette édesanyja mire is céloz így értetlen mosollyal az arcán várta a folytatást. – Múltkor mikor Becci nénikéd átjött és közölte, hogy kisfiút vár, majd megkérdezte, hogy mi legyen szerintünk a neve, te kislányom rögtön rávágtad, hogy Damon, aztán a reggeli újságot minden nap teleírod az ő nevével, amíg eszel, szerintem észre sem veszed és végül – rántotta meg egyik vállát, majd leszállva a székről a mosogatóhoz sétált – az anyád vagyok, mindent tudok – nevetett halkan, mire a hasonmás is elmosolyodott. Kezeivel a pulton lévő bögrével kezdett el játszani és kissé félve tette fel a kérdést.
- Haragszol?
- Ugyan miért? – nézett furcsán hátra a nő, miután elmosogatott és megtörölte kezét a zöld kockás konyharuhában.
- Hát, hogy nem mondtam el. – hangja halk és bűnbánó volt. Anyukája röviden felnevetett majd közelebb sétált lányához és kezét Elena vállára rakta.
- Elena, már nem vagy gyerek, nem vagy köteles beszámolni nekem a magánéletedről – mondta és megsimította a hasonmás arcát. A lány megkönnyebbülten sóhajtott fel és mosolyogva nézett fel édesanyjára. – De – kezdett újabb mondatába – azért elvárom, hogy mesélj valamit róla, főleg ha egy ilyen fiú szerepel benne.
- Igazad van – válaszolt a hasonmás. – Úgy lesz, ígérem.
- Akkor jó. Szóval, ki is ez a Damon? – tette fel a kérdést és újra leült lánya mellé. – Hol találkoztatok? – Elena egy pillanat alatt leizzadt. Most mégis mit válasszoljon? Hogy egy tábortüzes bulin ült mellé a srác ahol már smároltak is, majd minden nap Elena szobájában dekkoltak. Elmesélje talán, hogy már 3 hete alig van olyan nap, hogy Damon ne aludna itt? Ja és persze a legjobb, a jelenlegi barátja, amúgy Mystic Falls fekete báránya. Nos, az igazság feltárása határozottan rossz ötletnek tűnik, így nincs mit tenni, jön szépen a máz, amely megédesíti a keresű valóságot.
- Az iskolában – vágta rá határozottan és próbált minél őszintébben nézni anyukájára. – A helyi egyetemtől jött néhány korrepetíror és így futottunk össze.
- Damon, mint korrepetítor? – kérdezte Miranda és bár nem ismerte a fiút de ez volt az a dolog amit teljes képtelenségnek tartott.
- Igen, az! – olyan határozottan és komolyan mondta a hasonmás, hogy majdnem ő maga is elhitte. – Történelem és művészetekből.
- És véletlenül Téged kezdett el tanítani? – kíváncsiskodott tovább az anyukája.
- Igen vagyis nem volt az olyan véletlen. Miután Mr. Pickerson bemutatta nekünk a tanítókat én rögtön rájöttem, hogy történelemből milyen rosszul is állok.
- De ez nem igaz – tette hozzá halkan Miranda és széles vigyorra húzta a száját. Elena csak játékosan legyintett egyet anyja felé és folytatta a hamis múlt bemutatását.
- Nos, talán igaz, hogy nem éppen álltam belőle rosszul, de akkor is úgy éreztem, hogy szükségem van egy kis segítségre. – rántotta meg egyik vállát és felnevetett anyukájával együtt.
- Ahan, értem. És, leszámítva egymás biológiai tanulmányozását, átvettétek az anyagot történelemből? – gúnyolódott. Elena kissé dacosan rázta meg fejét, szemeit a plafonra emelte és úgy válaszolt.
- Az elején tanultunk, igen, aztán utána is tanultunk csak nem éppen a tananyagot. – sejtelmes mosolyra húzta a száját mire édesanyja arca kissé komorrá és aggódóvá vált.
- Ti már...? – tette fel félve és halkan a kérdést, de nem fejezte azt be, próbált célozgató nézéssel utalni lányának a mondat valódi tartalmára. Elena először értetlenül bámult anyjára, majd hirtelen észbekapott és mint akinek egy oktávott ugrott fel a hangja úgy szólalt meg.
- Anya! – szinte sikított és kezeivel is kalimpálni kezdett a levegőben.
- Most mi van? Az anyád vagyok, tudnom kell róla – mentegetőzött Miranda.
- Épp az imént mondtad, hogy nem kell beszámolnom a magánéletemről – vágott vissza a hasonmás egy elégedett vigyorral az arcán.
- Jaj, csak jófej akartam lenni, de válaszolnál? – szegezte neki megint a kérdést. – Védekeztek? – tette hozzá.
- Anyu! – szólalt meg ismét Elena és felpattanva a székről, combjaira csapott majd mint aki némaságra intené a másikat úgy mutogatott anyukájának. – Ez magánügy, oké?
- Jó, de kell aggódnom? – A hasonmás tényleg nem hit a fülének. Most komolyan nem tud az anyja leszállni a témáról? Mikor Mattel járt és elmesélte az édesanyjának az első együttlétüket, hát mit mondjak, így utólag nem tűnt valami okos dolognak. Élete egyik legszebb éjszakáját ecsetelte boldogan és szerelmesen, amit miután az anyja végighallgatott egy körülbelül három órás előadásba kezdett a nemi betegségekről és az izgató de határozottan kényelmetlen vagy fájdalmas szexuális pózokról. Szóval nem. Nem fog arról egy szót sem mondani, hogy Damon és ő hogyan is állnak e téren.
- Nem, nem kell – vágta rá gyorsan. – Oké?
- Szóval ti még nem...
- Anya! – a hasonmás hangja egyre magasabb, szinte hisztérikussá vált. – Kérlek – könyörgött. Fáradt volt már az ilyen anya-lánya beszélgetésekhez.
- Oké, rendben, csak meglepett – mondta mentegetőzve és egyik vállát megrántotta. Elena értetlenül nézett anyjára. Nem igen kapisgálta, hogy ebben mégis mi olyan furcsa. Sosem volt az a könnyű nőcske, most mi lenne más?
- Én nem olyan lány vagyok – magyarázta a nőnek aztán belegondolt abba, hogy mit is akart elhitetni anyukájával illetve magával. Szóval ő nem az a lány, aki egy szexi mosoly vagy nézés miatt lemond az erkölcseiről és azonnal ágyba bújik az illető férfivel. Nem, ő sosem volt ilyen és sosem lesz. Benne van tartás és büszkeség. Jajj, ugyan Elena, kit akarunk mi becsapni? Már rögtön az első “randin“, ott a temetőben arról álmodozott, hogy Damon és ő egymáséi lesznek, aztán miután a férfi rá is vetette magát, hát nem úgy tűnt mint aki nagyon bánja a dolgot, épp ellenkezőleg, szinte forrt benne a düh mikor ő mégis felállt és csak úgy elsétált. Szóval, félre minden elvet, ha Damonról volt szó, akkor a hasonmás nagyon is az ágyában akarta tudni a férfit. Lehetőleg minél hamarabb.
- De Damon sem tűnik annak a tipikus srácnak. – állt fel a székről és a hűtőhöz sétált. Elena nem igazán értette anyja szavait így várta, hogy az folytassa. – Nem túl öreg hozzád? – kérdezte mire a hasonmás egy pillanatra megfagyott. Szuper, újabb hazugság következik. Tehát eddig hol is tartunk? Damon egy egyetemi hallgató, aki korrepetítorként dolgozik és Elenának történelemből segíte felkészülni az érettségire illetve a felvételire. És most következik az, hogy az életkoráról is hazudunk. Egy 16 éves lány még sem járhat egy 23 éves fiúval. Ha az anyja nem is, de az apja tuti, hogy megölné Damont, aztán talán Elenát is. A 7 év korkülönbség nem sok, de ilyen korban bizony az, és hiába mondja Elena, hogy szeret Damonnal lenni, hogy a férfi okos, humoros és kedves, ez nem fog senkit sem érdekelni. Még jó, hogy eddig nem feküdtek le, különben az apja, biztos lecsukatná a fiút.
- Nem, csak 19 éves.
- 19?! – fordult vissza csodálkozó tekintettel az anyja, kezében egy kisdobozos csokifagyival. – Te egy nagykorú fiúval jársz?
- Asszem – válaszolt szemlesütve a hasonmás és mély sóhajokat vett. Miranda rögtön észrevette lánya nyugtalanságát. Olyan zavartnak tűnt Elena, mint aki nem csak ennyit titkolna, de azt sem akarta, hogy összevesszenek és a lány már ne osszon meg vele semmilyen bensőséges dolgot, így inkább ráhagyta. Örült, hogy legalább ennyibe beavatta.
- Csak 19 – ismételte meg lánya szavait. – Oké – szólt röviden és egy homlokpuszi erejéig közelebb sétált a hasonmáshoz. – Jó éjt! – köszönt el és a lépcső felé vette az irány.
- Hé, azt hittem a fagyi nekünk lesz – értetlenkedett mosolyogva Elena.
- Apádnak lesz, valahogy be kell adnom neki ezt a holnapi vacsorát – felelt nevetve majd felballagott a hálószobájukba. Elena még néhány percig a konyhában ült és gondolkodott. Bántotta, hogy hazudnia kellett az anyukájának de mégis örült. Boldog volt, mert megismerkedett Damonnal. Már tényleg az élete része lett így, hogy holnap az egész család együtt fog vacsorázni. Talán nem lesz többé szükség hazugságokra, titkokra és bújkálásra. Csak ők ketten, együtt, boldogan.
- Nagyon finom volt a csirke, Miranda – jegyezte meg Damon kedvesen, miközben a szalvétával megtörölte a száját.
- Köszönöm – válaszolt a nő és szélesen elvigyorodott majd felállt, hogy összeszedje a tányérokat.
- Miranda? Talán Mrs Gilbert – szólt közbe Grayson, Elena édesapja. Egy-két szúrós tekintet a fiúra majd tányérját a mellette elhaladó feleségének nyújtotta.
- Ugyan Grayson, én mondtam neki, hogy szólítson nyugodtan Mirandának – mondta nevetve és megpaskolta férje vállát.
- Már ilyen jóban vagytok? – hangja nyers és kimért volt. Szemét még mindig nem vette le Elena barátjáról aki ahelyett, hogy egyre kellemetlenebbül érezni magát, a zavartságnak egyetlen jelét sem mutatta. Állta a férfi tekintetét, sőt néha még rá is mosolygott. Miranda válasz nélkül hagyta férje megjegyzését, csak nevetve sétált ki a konyhába és készítette elő a következő fogást.
Elena egész este nagyon feszült volt. Izgult, hogy Damon milyen benyomással lesz majd a szüleire és öccsére. Vajon szimpatikus lesz nekik? Áldását fogják adni arra, hogy együtt maradjon a fiúval? De ami talán jobban aggasztotta az a sok, hihetetlen hazugság amit Damon köré teremtett. Egy rossz szó, egy elszólás és nekik végük.
- Mi a baj? - fordult Damon a mellette ülő lányhoz és kezével finoman végigsimított a combján. Észrevette, hogy barátnője egész este feszült volt és bár tudta az okát, szerette volna biztosítani róla Elenát, hogy nincs mi miatt aggódnia. Kedvesen rámosolygott mikor a lány válaszolt.
- Semmi – válaszolta erőltetett mosollyal az arcán és kezét a fiú kézfejére helyezte. – Minden oké. – Damon bólintott és visszafordult az asztaltársaság felé.
- Szóval – kezdte határozott hangon Elena édesapja és két kezével finoman csapott az asztalra. – mik a terveid a lányommal?
- Apa! – fakadt ki a lány hangosan és szinte fel sem fogta, hogy ez komolyan megtörténik. Most tényleg ez az általános, faggassuk ki a lányom barátját beszélgetés fog jönni? Jaj, ne! Csak ezt ne! – Muszáj ezt? – kérdezte a hasonmás. Damon halkan felnevetett, őt egyátalán nem zavarta ez a kérdés. Egy rövid mosolyt vetett barátnőjére, majd kezét ismét annak combjára rakta, hogy megnyugodjon és úgy válaszolt.
- Nincsenek terveim - válaszolta egyszerűen mire Grayson szemei kikerekedtek. Nem éppen egy ilyen válaszra számított. – Nem akarom megtervezni a lánya jövőjét, nem akarom, hogy aszerint éljen, amit én megtervezek.
- Akkor mit akarsz? – szegezte neki a kérdést most már összevont karokkal a férfi és kíváncsian, komoly tekintettel vizslatta a fiút. Damon tenyerébe zárta a hasonmás kicsiny kézfejét és a lányra nézett, mélyen a szemébe. Tekintete őszinteségről és igaz szeretetről árulkodott. Kedvesen elmosolyodott majd válaszolt a férfinak.
- Vigyázni rá. – egy pillanatra sem vette le szemét a lányról, csak őt nézte. Hiába, hogy Mr Gilbertnek felelt, ő Elenának válaszolt. – És hogy boldog legyen. – Elena szíve szinte szárnyalt. Alig bírt a mellkasában maradni. Arcán a mosoly kiszélesedett és finoman megszorította barátja kezét. Már nem kellett Damonnak semmit sem tennie, Elená már boldog volt. Vele.
- Feltételezem, hogy veled. – zavarta meg Grayson a fiatal pár meghitt pillanatát és továbbra is szigorú tekintettel nézte Damon.
- Nem feltétlen – mondta és a férfira nézett. Ahogy Graysont úgy Elenát is meglepte a fiú válasza. – Ez már az ő döntése – fordult megint a hasonmás felé.
- Veled – suttogta a lány, szinte hang nélkül és ajaik felfelé görbültek.
- Na kifaggattad szegény gyereket mindenről? – tért vissza Miranda kezében egy nagy tál tiramisuval. Miután lehelyezte azt a fehér színű abroszra a férje mögé lépett és megsimogatva a vállát majd egy apró puszit adott Grayson halántékára, ezzel is próbálva csitítani a kedélyeket.
- Majdnem – válaszolta elégedetten és most először jelent meg a szigorú apa arcán egy enyhe mosoly. Természetes, hogy Grayson így viszonyul Damonhoz, hiszen nem ismeri őt és fél, hogy elveszítheti az ő egyetlen kislányát. Igaz, a fiú okosnak és rendesnek tűnik, az előző válasza is meglepően jó volt, de ugyanakkor aggasztó az a rendkívüli magabiztosság ami belőle árad és még valami, a kora. Nehéz elhinni, hogy csak első éves az egyetemen.
- Ugye szereted a tiramisut? – kérdezte Mrs Gilbert miközben szedett mindenkinek egy jókora adagot.
- Anyu csinálja a legjobban. Jobban mint az olaszok – viccelődött Jeremy.
- És veled mi a helyzet, Jeremy? – kíváncsiskodott Damon Elena öccse felől. – Lányokkal hogy állsz? – nevetett, barátnője pedig oldalba bökte, hogy ne kérdezgessen már ilyesmiket az alig 14 éves testvérétől. – Mi van? – kérdezte halkan barátnőjét és újra Jeremyre nézett, aki csak zavaratan mosolygott.
- Hát van egy lány – szólalt meg bátortalan hangon miközben az asztalt bámulta és a desszertes villával játszott. Elena és az egész asztaltársaság rögtön a fiú felé kapták a fejüket. Ritka az, mikor Jeremy ilyenekről beszél. – Vickynek hívják.
- Donovan? Matt nővére? – kérdezősködött Elena és teljesen ledöbbent mikor öccse csak bólintott.
- Matt? – vonta fel szemöldökét Damon. – Az exed Matt? – fordította magafelé a hasonmást.
- Bírom Mattet, rendes gyerek – jegyezte meg halkan Grayson miközben a tiramisuból falatozott.
- Grayson! – szólt rá Mrs Gilbert. Talán nem épp a legjobbkor dícséri Elena volt barátját, akkor mikor a jelenlegi is épp az asztalnál ül.
- Matt egy pancser – szólalt meg kissé dühösen Damon és elhajolt a lánytól.
- Damon! – boxolta vállba Elena a fiút és szúrós szemekkel nézett rá. Tudja, hogy nincs oda a hátvédért, de nem épp a szülei előtt kéne ezt így kifejetenie.
- Mi van? Te is így gondolod – mondta mosolyogva, karjait összefűzte és kapott még egy jókora ütést a vállába a lánytól. – Nem hagynád abba? – kérdezte.
- És te? – nézett rá a hasonmás.
- Érdekel még valakit hogy mi van velem? – fakadt ki Jeremy is majd felállt és üres tányérját a mosogatóhoz vitte. Úgy viselkedett mint egy tipikus, sértődött tinédzser, akit senki sem hallgat meg és akinek senki sem tud segíteni. Miután elmosta edényét, duzzogva ült vissza az asztalhoz.
- Tudod mit Jeremy? Holnap délután majd kitárgyaljuk. Csak mi ketten - ajánlotta fel Damon. Gondolta, úgy talán jobban megnyílik majd neki a srác, és amúgy sem kellemes egy fiúnak beszélni a szeretett nőről.
- Rendben – egyezett bele a másik és dacosan ült tovább a széken. Elena kedvesen végigsimított barátja vállán és mikor egymásra néztek hálásan pislogott a fiúra.
Az est további része igazán jó hangulatban telt. Persze Grayson és Damon között voltak apróbb viták vagy nem egy véleményen való egyettértések, de ezeket leszámítva, minden a legnagyobb rendben volt, egészen addig amíg Mr Gilbert elő nem vette a biztonságos szeretkezés témáját. Felesége próbálta leállítani férjét és láthatóan Damon és Jeremy nagyon jókat röhögtek a különböző tanácsokon és kérdéseken, egyedül Elena volt az aki kellemetlenül, már – már kínosan érezte magát. Így egy hirtelen ötlettől vezérelve pattant fel az asztaltól és erőszakosan karon ragadva barátját sétáltak fel a lány szobájába.
- Az ajtót hagyjátok nyitva! – ordított utánuk Grayson ami még inkább felbosszantotta a hasonmást. Most komolyan nulla magánélete lehet ebben a családban? 16 éves múlt, az anyja épp tegnap közölte vele, hogy már felnőtt nő, aztán együtt van egy huszonéves férfival, szóval kijár neki egy kis magánélet és egyedüllét a barátjával. Mikor felértek, Elena amilyen hangosan csak tudta vágta be maga mögött a szoba ajtaját jelezve lent ülő édesapjának, hogy nem érdekli mit is kért tőle.
- Na végre! – sóhajtott fel Damon és olyan gyorsan lépett oda a hasonmáshoz és tapasztotta ajkait a másikéra, hogy annak ideje sem volt felkészülni a hirtelen támadásra. – Erre vágytam egész este – zihálta a lány nyakába és mikor ismét szájon csókolta volna őt, Elena távolabb tolta magától és kibújva ölelő karjai közül sértődötten lépett el tőle.
- Flörtöltél az anyámmal – fakadt ki félhangosan a lány és kíváncsian nézett Damonra.
- Tessék? – mentegetőzött a férfi.
- Egész este flörtöltél az anyámmal – ismételte meg a mondatot sokkal nyomatékosabban. – Azt hitted, hogy nem veszem észre?
- Dehogy flörtöltem vele, csak kedves voltam – magyarázkodott és próbálta a lányt újra karjaiba zárni, de az nem hagyta.
- Kedves? – nézett szúrós szemekkel Damonra – Négy óra alatt háromszor dícsérted meg a ruháját, kétszer a haját és a sminkjét és vagy tízszer a vacsorát. És még akkor a kacsintásokról és a szemezésekről nem is beszéltem.
- Szemezés? Miről beszélsz? – kérdezte nevetve a férfi és megint megpróbálta megölelni a lányt. – Be akartam vágódni anyukádnál, ennyiről van szó, semmi több – hangja megenyhült és kissé bűnbánó volt. Karjait finoman kulcsolta össze a hasonmás dereka körül és vonta magához lassan a másikat egyre közelebb.
- De akkor sem nézhetsz úgy másra, mint ahogy rám szoktál. Főleg nem az anyámra – magyarázta Elena és hangja kedvesebb lett, kissé gyerekes. Ujjaival a fiú ingjének nyakával kezdett el játszani és mélyen nézett az azúrkék szemekbe. Megerősítésre vágyott, hogy a fiú végre kimondja, csak ő kell neki, bármi is történjen.
- Nem is tudnék úgy másra nézni – vígasztalta és lágyan, majd egyre szenvedélyesebben kezdtek el csókolózni. Ajkaik olyan hevesen forrtak össze, hogy nem volt arra oldószer mely szétválasztotta volna azokat. A férfi finoman kapott a lány feneke alá és mikor már épp az ágyra döntötte volna kedvesét kopogást hallottak meg az ajtón.
- Ideje indulnod fiam - szólt be határozottan Grayson és addig állt az ajtó előtt míg azon Damon ki nem lépett.
- Ez nem hiszem el – csóválta mérgesen a fejét a fiú és a lány vállára borulva várta, hogy felizgultsága lankadjon. Eközben Elena halkan nevetni kezdett és finoman cirógatni kezdte barátja tarkóját és felkarját. – Ezt most ne! – szólalt meg a férfi és fejét felemelve halkan nevetni kezdett. Éppen próbál túl lenne azon, hogy milyen intim helyzetben is voltak előbb a hasonmással, de az úgy nem megy, ha ő továbbra is csak simogatja és kényeztetni. – Jó éjt! – szedte össze magát és egy rövid csók után távozni készült Damon de Elena gyorsan visszarántotta és kéjes hangon suttogta a fülébe:
- Gyere vissza, az ablakon át. – A fiú szélesen elvigyorodott majd kilépett a szobából és szembe találta magát Graysonnal.
- Mr Gilbert! - nyújtott kezet és egy rövid bólintás után sétált le a lépcsőn majd hagyta el a házat.
- Lehetnél vele kedvesebb is! – szólt ki Elena az apjának aki csak mosolyogva nézett vissza rá.
Több mint másfél órája, hogy Damon elment. Elena addig megbeszélte a családjával, hogy milyen benyomást keltett a fiú, aztán felment a szobájába, összepakolt és lezuhanyzott. Befeküdt az ágyába és várt. Várta, hogy a férfi megjelenjen az ablaknál, de ő csak nem jött. A hasonmás már kezdett megsértődni és feladni a mai estét, így úgy döntött, nem vár tovább, amúgy is nagyon fáradt , szóval jobb lesz ha végre elalszik. Hanyatfeküdt és vékony takaróját lerúgva magáról helyezkedett el kényelmesen az ágyon. Igen forró éjszaka volt aznap, így a vékony paplan is melegnek tűnt. Fejét a plafon felé fordította és szemhéját lassan lehunyta. Damonra gondolt és arra, hogy ha most ott lenne, hogyan is folytatódna az est további része. Képzeletében a férfi teljesen meztelen teste kellemes súlyként nehezedett rá és csókolgatni kezdte. Fantáziálása olyan élénken élt szemei előtt, hogy úgy érezte ez mind meg is történik vele. Szája résnyire kinyílt és halk nyögés hagyta el torkát. Jobb kezével olyan erősen kapaszkodott lepedőbe, hogy ujjhegyei elfehéredtek míg bal kézfejével finoman simogatni kezdte magát. Először a melleit majd kezét lágyan lecsúsztatva a hasán ujjaival legérzékenyebb pontját kezdte kényeztetni. Teste gerince vonalán ívben megfeszült és fejét is hátradöntötte. Ujjai egyre fokozták a tempót így zihálása is egyre hevesebb lett. A férfi, annak teste és mozdulatai olyan hűen éltek elméjében, hogy szinte valóságosnak tűnt az egész. A teljes kielégültséghez közeledve enyhén harapott bele alsó ajkába mikor jobb kezével elengedve a lepedőt simított végig vágyakozó testén. Aztán egy váratlan pillanatban forró ajkak érintését érezte meg bal combján. Kinyitotta a szemét és Damon homályos alakját látta meg maga előtt. A férfi olyan csillogó tekintettel nézett végig a lányon ami még inkább izgalomba hozta a hasonmást. Damon fejét lassan felemelte és gyönyörtől éhes szemekkel nézett a gesztenyebarna szemekbe. Lassan feljebb tolta magát az ágyon úgy, hogy egy magasságba kerüljön kedvesével és szenvedélyesen megcsókolta őt. A csók után, Elena zavartan kapta ki kezét a bugyijából és félve tekintett fel barátjára.
- Ne szégyeld – suttogta alig hallhatóan apró mosollyal az arcán a fiú. – Gyönyörű voltál. – majd ismét megcsókolta a hasonmást, aki félretéve minden kellemetlen érzését erősen kapaszkodott Damon nyakába. Egyik combját lassan húzta fel, amin a férfi végig is simított és miközben csókolóztak azt szorosan csípője magasságához húzva izgatta tovább a másikat. Másik kezével terpeszbe húzva a lány lábait férközőtt be közéjük és ágyékát erőteljesen de nem durván nyomta a hasonmáshoz. Ajkaival felfedező útra indult a másik testén, először a nyakát, vállait, majd mellei vonalán keresztül a köldöknél megpihent néhány pillanatra. Kezeivel a lány topjának alját megfogta és lassan, érzékien kezdte azt lehúzni a hasonmásról. Ahogy vette le róla az apró ruhadarabot, úgy árasztotta el finom csókokkal Elena immár fedetlen testét. Ismét az ajkakhoz érve heves csókcsatába kezdtek miközben a lány próbálta a fiút minél gyorsabban kihámozni az ingből. A férfi halkan felnevetett majd feltérdelve segített a hasonmásnak így néhány pillanat múlva az ing már a földön hevert. Elena hanyatfekve feküdt előtte az ágyon. Lábai terpeszben voltak, enyhén felhúzva a férfi két oldalán. Damon nem hajolt le rögtön barátnőjéhez, csak térdelt ott és gyönyörködött a hasonmás hibátlan testében. Kezeivel finoman simogatni kezdte a combokat amit Elena láthatóan nagyon élvezett. Két karját az ágytámlának támasztotta, pont a feje fölött és próbált minél mélyebben elmerülni barátja elszánt és gyönyörű tekintetében. Percekig nézhették így egymást, mikor már nem tudtak tovább távol lenni a másiktól és a férfi lassan kezdett lehajolni a lányhoz. Elena óvatosan megragadta a fiú nyakában lévő hosszabb ezüstös láncot és úgy húzta magához egyre közelebb a másikat. Lábaival szorosan átkulcsolta a férfi derekát. A mozdulatok egyre hevesebbek lettek. Mindketten többre vágytak, többet akartak a másikból. Már nem volt elég a csók, az édes érintések, szükségük volt arra, hogy érezzék egymást. Elena egy gyors és határozott mozdulattal fordította hanyatt a férfit így már ő került felülre. Egy elégedett mosollyal az arcán szorította le Damon csuklóit az ágyra és széles vigyorral az arcán nézett végig a fiú meztelen felsőtestén. Lágy csókjaival elárasztotta barátja egész testét aki a zihálástól remegő testtel élvezte Elena kedvességét. A csuklókat elengedve a hasonmás a férfi nadrágjához nyújt. Először kifűzte az övet, majd miután kigombolta a farmert huncut mosollyal az arcán tekintett fel a férfira, akinek szeméből csak úgy sugárzott a vágyakozás. Lassú mozdulattal húzta le a sliccet, majd ajkaival a fiú hasához ért és szépen lassan haladt egyre lentebb és lentebb. Nyelve intenzív játékba kezdett a másik bőrén ami csak tovább fokozta Damon izgalmi állapotát. A lány kissé hátrébb térdelt így kényelmesen lentebb tudta húzni a nadrágot és a boxert is lentebb tolva szabad utat kapott a másik merev férfiasságához. Kezével finoman végigsimított rajta, majd óvatosan vette a szájába és kényeztetni kezdte. Damon hangosan felnyögött és egyik kezével barátnője dús hajába túrt míg a másikkal feje fölött az ágyat támasztotta. Elena lassú, óvatos mozdulatokkal izgatta a férfit, a vágy mely másodpercenként többször is végigsöpört Damon testén szinte megölte őt. Többet és többet akart, de a lány csak nem gyorsított. Addig húzta az édes szenvedést, amíg csak lehetett. Damon egyre hangosabb nyögésekbe kezdett, nem bírta már sokáig ezért finoman megfogva a lány vállait húzta fel magához a másikat és teperte gyorsan maga alá. Elena önelégült mosollyal az arcán nézte barátja arcát és végigsimította azt. Olyan szeretetteljes tekintettel néztek egymásra, hogy szíveik majd kiugrottak a helyéről. Damon egy lágy csókot adott a hasonmásnak, majd egyik kezével lehúzta a bugyiját és elkezdte izgatni a lány leggyengébb pontját. Elena lábai automatikusan nagyobb terpeszre nyitódtak és csípőjét enyhén megemelte, hogy a másik beléhatoljon. A férfi azonnal megértette a másik kívánságát és nadrágját lentebb csúsztatva magán férfiasságához nyúlt majd néhány csuklómozdulat után azt célkeresztbe állította.
- Van nálad óvszer? – kérdezte zihálva, szinte suttogó hangon a lány.
- Nincs, de nem is kell – válaszolt gyorsan Damon, hangja erőtlen és levegős volt. – Majd vigyázok – tette hozzá és szélesen elvigyorodott. Elena szemei rögtön kikerekedtek és értetlenül nézett barátjára.
- Ugye csak viccelsz? – kérdezte tőle elhűlve. Damon nem válaszolt, csak csípőjét közelebb tolta a lányéhoz és készült, hogy férfiasságával a hasonmásba hatoljon. – Figyelsz rám? – szedte össze magát Elena és hangja egyre erőteljesebb lett. Kezét levette a férfi nyakáról és mellkasánál fogva tolta távolabb magától barátját.
- Most mi a baj? – kérdezte a fiú és kezét levéve a lányról térdelt hátrébb.
- Mi a baj? – akadt ki hangosan a hasonmás és lábait felhúzva gördült arréb az ágyon, majd felállt és egy köntösbe gyorsan belebújva sétált a fürdőszoba felé. – Komolyan kérdezed? – szegezte neki a kérdést. Damon értetlenül tárta szét karjait és állt fel ő is az ágyról. Boxerét és nadrágját gyorsan felhúzta és úgy állt szembe a lánnyal. – Én nem csak egy nő vagyok a sok közül – magyarázta dühösen a hasonmás. – Nem fogsz csak úgy dugni velem, minden felelősség nélkül.
- Nem értelek, most mi a gond? – értetlenkedett tovább a férfi.
- Az , hogy én még nem akarok anya lenni. 16 éves vagyok, még a gimnáziumot sem végeztem el.
- A gumi miatt vagy most ennyire ki? Mondtam, hogy majd vigyázni fogok – magyarázta Damon és közelebb sétált a lányhoz, de az kitért előle.
- Ahan, és ha mégis beüt a crach akkor te lelépsz én meg itt maradok terhesen. És mi az , hogy nem is kell óvszer? – hangja egyre magasabb lett és keményebb. Szinte forrt a lányban a düh. – Tipikus pasi vagy, ugye tudod! – jegyezte meg durván – Aki csak a farkával tud gondolkodni.
- Ugyan Elena – mosolygott enyhén a lányra és próbált megint közelíteni felé. – Voltam már nővel és még nem vagyok apa – viccelődött.
- Itt nem ez a lényeg, hát nem érted? Hanem, hogy teljesen hidegen hagy, hogy mi történhetne, hogy mi lehetne velem. Addig vagy képes gondolkodni, hogy kielégülj de a következmények már mit érdekelnek téged, nem igaz? – szólt dühösen a fiúnak, aki nem igazán fogta fel a helyzetet.
- Ne veszekedj velem, inkább folytassuk – mosolygott azzal a jól ismert csábos mosolyával a lányra és fejével az ágy felé intett. – Annyira jó volt – suttogta és egész közel került a hasonmáshoz. Elena elképedt arccal nézte a másikat, majd indulatosan arrébb lökte a fiút magától és az ajtóhoz sétálva kinyitotta azt és kezével a folyosó felé mutatott.
- Menj el! – szólt rá határozott hangon és várt, hogy kedvese végre megmozduljon. Damon halkan felnevetett majd odasétálva barátnőjéhez egy csókkal próbálta enyhíteni haragját.
- Jaj, ne már – könyörgött neki szexis hangon és a nyakát csókolgatta – Ne legyél ilyen kegyetlen.
- Menj el, most! – ismételte meg a hasonmás és eltolta a férfit. Szemei komolyságról árulkodtak. Egyikőjük sem mozdult meg, Damon várta, hogy a lány meggondolja magát, Elena pedig arra várt, hogy a férfi végre távozzon. Miután a fiú nem mozdult így a lány egy mély sóhaj kíséretében hajolt le a földre és szedte össze a másik ruháit. Erősen a férfi mellkasához nyomta azokat és fejével a folyosó felé intett. Damon megint csak nevetni kezdett amit a hasonmás gyorsan megelégelt és erőszakosan tolta ki őt a szobából.
- Ne már! Elena! – könyörgött a fiú – Kérlek! Ne haragudj! Ugyan, Kicsim! – kérlelte kedvesét – Ez nem vicces, hallod? – majd bumm, az ajtó becsapódott Damon orra előtt. A férfi tehetetlenül állt az ajtó és maga a helyezt előtt is. Képtelen volt megérteni, hogy barátnője mégis min akadhatott ki ennyire. Olyan jó volt együtt, annyira együtt voltak már abban a pillanatban, erre egy rossz mondat és mindennek vége. Most egyedül van, félmeztelenül, felizgultan a barátnője ajtaja előtt és csak értetlenkedik. Gondolatai sokaságából torokköszörülés zavarta meg. Hirtelen a háta mögé pillantott, pontosan a hang irányába és meglátta ott Graysont, Elena édesapját. Magában néhány káromkodást elmormolt majd meggyőző mosolyát elővette és szembefordult a férfival. Karjait széttárta és halkan nevetni kezdett. – Elzavartak – jegyezte meg és várta, hogy mi lesz a másik reakciója. Mr Gilbert alaposan végigmérte Damont, komoly arccal majd enyhén elmosolyodott és úgy szólalt meg.
- Engem is – fejével hálószobája felé intett – Gyere, igyunk egyet. – azzal elindult a lépcső felé. Damont meglepte a férfi reakciója. Gyorsan felöltözött, majd követte a másikat a konyhába. Mikor leült, már ki volt rakva két pohár és egy teli whiskys üveg a pultra. – Ez jó lesz? – nézett fel Grayson a fiúra aki csak mosolyogva bólintott.
- Tökéletes – felelte. Miután mindkettejük poharát megtöltötte az erős itallal fejével biccentett Damonnak, hogy kövesse őt. Kezébe kapta a poharát meg az üveget is és a hátsó udvar teraszára sétáltak. Kényelmesen helyetfoglaltak a rattanfotelokban és bámulták a sötét éjszakát. Néhány percig csak maguk elé bámulva merültek el a csillagos éjszakában és halkan kortyolgatták a torokégető italt, majd Mr Gilbert megszólalt.
- Ha jól látom, a biztonságos szexhez való tanácsaimra ma nem volt szükség – hangja komoly volt, mégis baráti. Nem nézett a mellette ülő férfira, csak is előre, de érezhető és látható is volt, hogy ajkai mosolyra húzódtak. Damon halkan felnevetett és erősen bólogatni kezdett.
- Hát nem – helyeselt.
- Mit csináltál? – fordult felé a férfi és ekkor már jól észrevehető széles vigyor ült ki az arcára. A fiú úgy érezte, mintha ne mis barátnője aggódó apjával beszélgetne, hanem az egyik haverjával, annyire közvetlen és rendes volt vele.
- Rossz időben egy rossz mondat – válaszolta röviden. Grayson bólintott egyet és megint előre nézett.
- Igen, ez ismerős – jegyezte meg és ivott egy kortyot.
- És magának? – kérdezte mosolyogva Damon. Grayson kiitta poharának megmaradt tartalmát és mikor az asztalhoz hajolt, hogy az újratöltse válaszolt.
- Miranda kiakadt azon ahogy ma viselkedtem veled – nézett komolyan a fiúra majd elnevette magát és koccintásra nyújtotta a poharát. – Amúgy Grayson. – szólalt meg mire Damon kíváncsian nézett a férfira. – Szólíts csak Graysonnek és hagyjuk a magázást. – a fiú meglepődötten nézett a másikra,majd poharát a levegőbe emelte jelezve, hogy megértette és a jövőben így is fog tenni. – Tudod, nem akartam olyan - kereste a megfelelő szót – ellenséges lenni veled, egyszerűen csak féltem Elenát.
- Ugyan – legyintett Damon és immár az ő pohara is utántöltésre várt – megértem. Elena egy csodálatos lány, én is félteném, sőt – nevette el a mondat végén.
- Sőt, mi? – kérdezett rá a férfi és kíváncsian nézett a fiúra, akinek arca enyhén komollyá vált és úgy meredt maga elé mint aki komoly dolgokról igazán őszintén fog beszélni. Damon mély levegőt vett és úgy folytatta.
- Féltem őt – hangja olyan természetesnek tűnt. Lassan Graysonra nézett és halványan elmosolyodott. Úgy tűnt mintha a fiú most először aggódna igazán valakiért. Látszódott, hogy az, ahogy Elena iránt kezdett el érezni kissé megrémisztette őt. Olyan mélyen, olyan erősen kötődött a hasonmáshoz, hogy úgy érezne most már nem tudna nélküle élni. Csak látnia kell, hallani néha a hangját. Ez az ő éltető energiája, a lány csal mosolyt az arcára és nyugtatja meg hevesen vágtató szívét. Békét teremt a lelkében és értelmet ad létének. – Én csak – kezdte nehezen, gondoltati sokaságában kutatva – félek. Lehet, hogy valójában magamat féltem és nem is őt – nevetett zavartan és Graysonra nézett majd ismét a sötét éjszakát bámulta és folytatta – Hogy csak bajt hozok rá és tönkreteszem őt, hogy nem vagyok neki elég jó és erre majd ő is rájön. – Damon tényleg ezt érezte. A rettegés szinte minden kimondott betűjét átjárta. Arca milliónyi érzés kavalkádjában úszott. – Sosem akarnék neki rosszat. – nézett őszintén Graysonra aki megkönnyebbülten mosolyodott el. Örült neki, hogy van egy ilyen fiú a családban, a lánya életében aki ennyire valós érzéseket táplál iránta és ennyire a lány javát akarja. Ez boldogsággal töltötte el a férfit, hiszen mi másra is vágyna ő jobban mint arra, hogy a gyerekei megtalálják a társukat, azt akivel boldogak lehetnek, akivel majd családot alapítanak.
- Tudod Damon én még sosem láttam Elenát ennyire boldognak – nyugtatta meg szavaival a fiút aki láthatóan megkönnyebbült Grayson mondatától és halványan elmosolyodott. – Jó gyerek vagy, Damon – jegyezte meg a férfi és komolyan nézett a rá csodalkozva néző fiúra. – Igazán jó – tette hozzá és egy szélesebb vigyor kíséretében ürítette ki ismét a poharát. Damon döbbenten nézett Elena apjára. Nem akarta elhinni a másik előzp szavait. Sosem mondta ezt még neki, senki sem tartotta őt jónak. Mindig ő volt a felelőtlen, a gyilkos, a rossz döntés, és mi van most? Grayson, annak a lánynak az édesapja akiért bármit vagy bárkit feláldozna azt mondja, hogy ő jó. Igazán jó. Persze, Mr Gilbert nem tudja az igazat, hogy ő valójában egy vérszívó aki több ember életét is kiontotta, nem ő ezeket a tényeket nem ismerte, csak Damont. Azt a fiút, aki túl a sorstól büntetésként kapott gyilkon énjén ő valójában volt. Egy jó, igazán jó ember. – És most, hogy ezt megbeszéltük – szólalt meg újra a férfi és nevetve nézett a fiúra – elárulhatnád az igazat. Hogyan is találkoztatok Elenával és hány évet is adjak még ahhoz a 19 - hez? – Damon először ledöbbent majd széles vigyorát hangos nevetés követte. Újratöltötte poharát és Graysonnal koccintva mesélni kezdte az igazságot.
- Ilyen korá, szombat reggel? – nézett csodálkozva Mrs Gilbert lányára mikor leért a lépcsőn egy szál fehér ingben és egy bugyiban. – Jó reggelt! – köszönt és mikor Elena fáradtan, álmos arccal ült le a konyhában az egyik székre egy lágy puszit adott a hasonmás homlokára.
- Szia Anyu – köszönt ő is. Arca a fáradság mellett szomorúságot és talán egy enyhe bűntudatot is tükrözött a külvilág felé.
- Szép pizsama – jegyezte meg nevetve Miranda és a hűtőhöz fordult. A lány halványan elmosolyodott majd orrához emelve a puha ing nyakát mélyen magába szívta annak kellemes illatát.
- Damoné – szólalt meg halkan. – Még régebben vettem el tőle.
- Csak nem hiányzott az este? – kérdezte anyja és sejtelmes vigyor ült ki az arcára. A hűtőből kivett tejet a pultra rakta és egy bögréért nyúlt. A hasonmás nem válaszolt csak megrántotta az egyik vállát és az asztal tetejét kezdte el bámulni. – Na mi történt? – tért rá Miranda a lényegre, mert egyből levette, hogy valami nem stimmel a fiatalok között.
- Semmi, csak – kezdte és megrázta a fejét – összevesztünk.
- Azután, hogy nyílvánosan elköszöntetek, majd ő visszamászott az ablakon át a szobádba? – szólalt meg anyja szarkasztikus hangon és bár mosolygott azért érezhető volt belőle, hogy kissé talán haragszik. Elena először ledöbbent, hogy anyja mennyire ismeri őt vagy inkább őket de aztán szégyelte magát és lesütött szemekkel válaszolt.
- Sajnálom. – Miranda csak legyintett majd egy bögre kakaót csúsztatott lánya elé és mellé ülve egy székre faggatni kezdte őt.
- Akarsz róla beszélni?
- Nem igazán – rázta meg a fejét és sóhajtott. – Jó lenne először vele megbeszélni, de egyszerűen nem érem el. – emelte fel dühösen a telefonján és a pultra rakta. – Apa hol van? – váltott témát Elena és gyorsan szétnézett a lakásban. Grayson híres arról, hogy minden nap, ha kell menni dolgozni ha nem ő már fél hatkor fent van és újságot olvas. Sosincs kivétel. Egyszerűen lehetetlen, hogy valaki is korábban keljen nála, de ma , nem volt sehol sem. – Már rég fent kéne lennie.
- Nem tudom – válaszolta anyja egyszerűen és megrázta a fejét. – Ha őszinte akarok lenni, tegnap este nem csak Te és Damon kaptatok össze – célozgatott, mire a hasonmás kíváncsian kapta fel tekintetét. – Megmondtam neki, hogy nagyon nem tetszett, ahogy az este viselkedett – kezdte és egyre inkább beleélte magát mondandójába. – Aztán előjöttek a különböző sérelmek és a vége az lett, hogy leküldtem a kanapéra aludni – mindketten a drapp színű , szövet heverő felé fordították fejüket, de az amin látszott, teljesen érintetlen volt. – De nem tudom, hogy hova tünhetett – megrántotta vállát majd leszállt a székről és a piszkos bögrét és tányért a mosogatóba rakta. Elena felhúzta a szemöldökét és halványan elmosolyodott. Viccesnek találta, hogy édesanyjával pont egy éjszaka rúgták ki mindketten a szeretett férfit ágyukból. Miközben gondolkodott a hátsóudvarra néző széles, üvegajtón bámult ki, majd csodálkozva rázta meg fejét.
- Mi az a kettő whisky-s üveg a teraszon? – mutatott az udvar felé és érdeklődve nézett anyjára. Miranda zavartan pillantott lányára majd mellé sétált és az üresen heverő üvegekre vezette tekintetét.
- Nem tudom – mondta halkan majd az ajtóhoz sétált és kinyitva azt nézett ki rajta. – Ezt nem hiszem el – nevetett fel halkan és fejével intett a hasonmásnak, hogy menjen oda hozzá. Elena lassan, fáradt léptekkel sétált oda anyjához és a kezdeti döbbenet után halkan ő is nevetni kezdett.
- Jézusom – jegyezte meg és szája elé kapta egyik kezét, a másikat meg szorosan mellkasához húzta, a hideg levegő enyhén csípte a bőrét. – Hát ezek? – néztek mindketten elhűlve a teraszon alvó két férfira. Grayson és Damon az éjszaka folyamán két üveg whiskyt is kivégeztek. Az erős alkoholos befolyáltság hatása miatt feltételezhető, hogy egyikük sem volt képes bemenni a házba és normális helyen nyugovóra hajtani a fejüket, így a teraszon lévő két kényelmes rattan fotelban aludtak el. Mr Gilbert hátrahajtott fejjel, kissé nyitott szájjal szundikált, míg Damon fejét oldalra döntötte és halkan szuszogott. A hasonmás bármennyire is haragudott a tegnap este miatt barátjára ez a látvány teljesen meglágyította a szívét. Olyan édesen és szelíden pihent a fiú abban a kényelmetlen székben. Anyukája lassan közelítette meg férjét és arcán óvatosan húzta végig ujjait. Grayson arca enyhén összerezzent a kellemes érintés hatására majd szemeit nehézkesen kinyitva pillantott fel feleségére.
- Jó reggelt – szólalt meg a nő és hagyta amíg a férfi kinyújtózkodik és körbe nézve ledöbbent, hogy hol is aludt ő el. Halkan felnevetett majd darabosan szállt ki a fotelból és átkarolva Mirandát sétált be a házba. A történések alatt már Damon is ébredezni kezdett. Fejét felemelve lassan nyitotta ki szemeit majd tolta fentebb magát a széken és ült fel. Lábait levette az asztalról és álmos tekintetével megtalálta barátnője sugárzóan szép arcát. A hasonmás az ajtónak dőlve, kezeit maga előtt összefűzve mosolyogva állt ott és nézte a fiút. Arcán széles és szeretetteljes mosoly terült szét. Damon egyik kezével megdörzsölte szemeit mire a lány lassan elindult felé. Elena egyik lábát átvetette a férfi combjain és szembefordulva vele az ölébe ült. Kezeit lassan végighúzta Damon mellkasán és bűntudattal a szemében nézett a fiúra. Damon tenyereit a hasonmás térdeitől kezdve finoman simította végig a lány combján és a fenekéhez közel pihentette meg. Kedvesen feltekintett barátnőjére és egy mély levegőt vett.
- Szia – szólalt meg halkan Elena és elmosolyodott.
- Szia – válaszolt a férfi és ő is széles vigyorra húzta szája szélét.
- Sajnálom - kezdett bele Elena mondandójába. – Nem kellett volna csak úgy elküldenem téged, nem akartam, csak tudod – kezdett apró kezeivel is kalimpálni, egyre inkább mint, hogy belemerült a magyarázkodásba.
- Semmi baj – vágott közbe Damon és ismét simogatni kezdte barátnője fedetlen combajit. A fehér ing, melyet még néhány hete hagyott itt a lánynak igazán jól állt Elenának. Mint egy hálóing, olyan hosszú volt neki. A felső gombok nem voltak begombolva így dekoltázsa izgató látványt nyújtott a fiú számára. Az ing ujja kissé hanyagul volt felgyűrve. Sötétbarna haja, hullámosan omlott a hasonmás vállaira. Egyszerűen gyönyörű volt és rendkívül kívánatos. Elena megkönnyebbült, hogy Damon így reagált a tegnapi összeveszésükre, nem akarta, hogy ez a semmiség nagyobb éket verjen közéjük. Tekintetét elfordította, egyenesen az üvegek felé majd huncut mosolyával nézett vissza kedvesére.
- Látom jól mulattatok – nevetett.
- Igen – felelte és mosolya őszintének tűnt. – De jobb szórakozást is találtam volna – célozgatott a lánynak, az este elkezdett ‘játékukra‘. Elena arca rögtön komollyá változott és lesütötte szemeit. Ujjaival elkezdett játszani a férfi ingjével, körülbelül a fiú mellkasának magasságában és zavartan bámult maga elé.
- Mi volt a baj? Hmm? – kérdezte lágy hangon a férfi és végigsimított a lány arcán, majd kezét ismét a hasonmás combjára helyezte vissza. Érezte, hogy a tegnap este többről szólt mint aminek látszott.
- Honnan tudod? – nézett rá apró mosollyal Elena.
- Hát, nem a tegnap éjjel volt az első alkalom, hogy ilyen helyzetbe kerültünk és akkor nem tűnt úgy, hogy aggódnál az óvszer miatt – magyarázta Damon és halkan felnevetett majd a lány is hasonlóan tett. Néhány mély levegővétel után őszintén nézett fel barátja szemeibe és válaszolt.
- Megijedtem – válaszolta egyszerűen mire a fiú értetlenül húzta össze szemöldökeit. – Most mi van? – nézett szúrós szemekkel de mégis mosolyogva Elena Damonra és egy aprót boxolt a fiú mellkasába mikor az nevetni kezdett hangosan. – Te 23 éves vagy, egy csomó nővel voltál már együtt én meg? – mutatott magára – Csak Mattel, akinek ugyan úgy én voltam az első, ahogy ő nekem – magyarázta egyre hevesebben míg barátja próbálta magában mélyen elfojtani nevetőgörcsét. – Fogalmam sincs, hogy jól csinálom e, hogy jó vagyok e, hogy elég vagyok e ... neked – vitte le hangját, mint aki szégyelné a dolgot és tekintetét a férfi mellkasára vezetett. Csak bámult maga elé, nem mert Damon szemeibe nézni. A férfi lágyan elmosolyodott és a hasonmás álla alá helyezve ujjait emelte fel a lány fejét és nézett mélyen annak gesztenyebarna szemeibe.
- Több vagy mint elég – suttogta olyan halkan és olyan lágy hangon amely szerelmesen simogatta Elena szívét. – Nézd, a tegnap este fantasztikus volt, még akkor is, ha így lett vége – fejével az üres üvegek felé intett és halkan felnevetett. – Minden pillanat gyönyörű és felejthetetlen volt. – ujjait finoman kulcsolta össze a lányéval és szabad kezével lágyan cirógatta meg a hasonmás arcát. - Még sosem éreztem ezt ... más nővel – tette hozzá és arca komollyá vált. – Veled minden olyan egyszerű és természetes, őszinte és kellemes. Csodálatos nő vagy Elena. – arcán széles mosoly terült szét aminek hatására a lány is megkönnyebülten sóhajtott fel. Damon szavai igazán jól estek lelkének, szüksége volt ezekre a mondatokra, hogy hallja. Talán mélyen belül, tudta, hogy ez így van, de hallania kellett. Még mindig olyan abszurdnak hitte az egész helyzetet, hogy ő és Damon egy pár. Egy ilyen férfinek ő kell és egy ilyen pasi így beszél róla. Ez annyira hihetetlen és képtelen. – Ja és a kérdésedre válaszolva: – folytatta Damon és hangja könnyedebb lett – kisbarátunkkal – szemével férfiassága felé pillantott majd folytatta – átbeszélve a dolgokat, nagyon is jónak találunk az ágyban, sőt – nyújtotta meg a szót és a lányt fenekénél fogva húzta magához közelebb. Elena halkan nevetni kezdett és oldalra dobva hullámos haját kacér mosollyal az arcán közelített a férfi ajkai felé. Kezei Damon vállain pihentek , majd a fiú nyakát és tarkóját kezdték el enyhén cirógatni. – mondhatni kiváló voltál – nevetett Damon és lágyan, de teli szenvedéllyel csókolta meg a hasonmást. Ajkaik forrón olvadtak eggyé. A fiú kezével lassan de birtoklóan simogatta Elena combját. Kézfeje a hosszú ing alatt néhol láthatatlanná vált, de a térdeknél mindig előbukkant. A hasonmás élvezte a vággyal teli érintéseket és próbálta is azokat mind édes csókjaival mind pedig a másik nyakának és mellkasának cirógatásával viszonozni. Alig félperc után Elena vált ki nyelvei játékos keringőjéből és széles vigyorral az arcán húzódott hátrébb.
- Whisky-vel mostál fogat? – bár mosolygott arca enyhe undort is sugallt barátja felé.
- Azt hittem, hogy szereted – vágta rá rögtön Damon és hevesen kapott a lány ajkai után. Újabb rövid csók és a hasonmás ismét elhúzódott.
- De nem ilyen formában – válaszolt Elena.
- Jaj, fogd be! – szólt rá játékosan a fiú és kezével barátnője dús hajába túrva húzta magához közelebb a lányt.
Miközben a fiatalok heves és romantikus csókokban bontakoztak ki egymás karjaiban a teraszon, addig Miranda rendezte férjével minden nézeteltérésüket. Egy erős kávét főzött a férfinak, ami majd segít neki enyhíteni fránya másnaposságát. A konyhában állva, a pultnak támaszkodtak mindketten és figyelmesen vizslatták a teraszon édelgő párost.
- Belegondoltál már, hogy milyen szép unokáink lesznek? – jegyezte meg halkan Miranda és mosolyogva nézett a mellette álló férfira aki fel sem fogta a nő mondatát jelen állapotában. Bár Mrs Gilbert halk volt, de nem eléggé , hogy egy vámpír ne hallja meg. Damon hirtelen kapta el fejét a hasonmás ajkaitól és rémült tekintettel nézett a ház felé.
- Mi a baj? - kérdezte aggódva Elena és két keze közé zárta a fiú selymes arcát majd maga felé fordította azt. Damon zavartan nézett fel barátnőjére majd egy hamis mosolyt erőltetett arcára és megrázta a fejét.
- Semmi – válaszolt gyorsan és próbált felállni. A lány rögtön értette kedvese szándékát. Felegyenesedett és továbbra is aggódva figyelte Damont. A fiú amint felállt kissé megrázta magát, hogy összeszedje gondolatait majd Elena kézfeje után kapott és sietősen sétált be a nappaliba. A hasonmás kissé megkönnyebbült, de még mindig feszült vagyok Damon hirtelen jött viselkedése miatt.
- Szóval szent a béke? – kíváncsiskodott Miranda és mosolyogva nézett a fiatalokra. Lánya szorosan bújt barátjához és derekánál átölelve őt, bólintott egyet.
- Felöltözöm, mindjárt jövök – mondta gyorsan Elena és egy rövid csók után sietve szaladt fel egyszál férfiingben az emeletre.
- Kérsz valamit, Damon? – kérdezte Mrs Gilbert a fiút, hát ha meg tudja valamivel kínálni egy ilyen alkoholos éjszaka után.
- Nem, köszönöm – válaszolt illedelmesen és a pulthoz sétált.
- Minden oké, Grayson? – kíváncsiskodott Elena apjának állapota felől és barátian hátbaveregette. A férfi nem felelt csak igen kómás tekintettel nézett fel a fiúra és elmosolyodott majd lehajtotta a fejét és tovább ügyeskedett , hogy rendbeszedje magát.
- Ti mikor lettetek ilyen jóba? – érdeklődött csodálkozva Miranda. Nem éppen úgy feküdt le aludni, hogy a férje és Damon ilyen jóban lettek volna. Sőt. Pont azért veszett össze Graysonnal, mivel az nagyon goromba volt az este Elena barátjával, aztán két csalódott férfi, két üveg whisky egy magányos éjszaka és a két férfiból a legjobb cimborák lettek.
- Damon jó gyerek – szólalt meg végül Mr Gilbert és felemelte a fejét. Kihúzta magát és kezét Damon vállára helyezte. – Szóval üdv a családban fiam. – mondta a fiúnak és halkan nevetni kezdett feleségével együtt. A vonzó Salvatore pedig nem tudta, hogy hogyan is reagáljon. Egyik része örült, hogy Elena szülei megkedvelték, de a másik az rettegett azoktól az elvárásoktól amiket nem tud teljesíteni. A félelem gyorsan eluralkodott rajta és anélkül, hogy végig gondolná tettét fogta magát és minden szó nélkül hagyta el a házat. Olyan gyorsan eltűnt, hogy a szülők reagálni sem tudtak a fiú furcsa viselkedésére. Néhány másodperccel később, Elena vidáman immár felöltözve szaladt le a lépcsőn , egyenesen a konyhába ahol csak döbbent szüleit találta.
- Damon? – kérdezte és értetlenül nézett anyjára aki tágra nyílt szemekkel rázta meg a fejét, hogy nem tudja. – Mit mondtatok? – hangja kissé dühös és sürgető volt – Mit mondtatok neki? – kérdezte hangosabban és erőszakosan a lány.
- Csak, hogy üdv a családban - válaszolt az apja és megrántotta az egyik vállát, mivel továbbra sem értette, hogy mi a gond ezzel a mondattal. A hasonmás idegesen csapott a levegőbe majd se szó se beszéd vágtatott ki ő is a házból. Kiérve az útra fogalma sem volt, hogy merre induljon. Körbe körbe forgott és tekintetével mindehol csak barátját kereste, de sehol sem találta. Kezepvel feszülten túrt a hajába majd döntött és jobbra fordulva sebesen szaladni kezdett.
Damon zaklatottan szedte lábait ismeretlen célja felé. A kettősség érzete szinte szétszakította őt. Szíve repdesett, de elméje azt szűk kalitkában tartotta. Minden egyes szárnycsapásra tudott felelni az esze. Pontosan tudta, hogy amilyen helyzetbe most került az egy csapda, amelyet bárhogy csavar csak egy vége lehet. Összetört szívek, kesergés és gyűlölet. Nincs visszaút. Bárcsak megfordulhatna és visszaléphetne az elejére, ahol elkövette az első és egyben a legnagyobb hibát. Ott akart újra lenni a tábortüzes partin, a tónál és nem mozdulni, csak állni és nézni Elenát. Hiba volt akkor odamenni hozzá, azok után, hogy először megigézte és kitörölte a lány elméjéből az első találkozásukat ő nem tudott lépni és újra megkereste a hasonmást. Azzal magyarázta magának, hogy Kathrine miatt van szüksége arra, hogy újra lássa Elenát, de ez nem igaz. A Gilbert lányt akarta, nem pedig régi szerelmét. Már az első pillanatban magával ragadta a férfi lényét és azóta nem tud előle menekülni. Annyira más, olyan különleges. Vele az lehet, aki mindig is akart lenni, amire vágyott, egy boldog, szerelmes férfi. Az, hogy akkor odasétált és aztán néhány hétten utána újra megkereste Elenát élete legönzőbb tette volt. A saját boldogságát, a saját vágyait más boldogsága elé helyezte, nem törődve a következményekkel. Elszédített egy fiatal lányt, azért hogy később megbántsa és a pokol mélyére taszítsa. Hiszen az igazság ezt jelentené Elena számára. Egy végtelen szakadékot, mely sötét és hideg.
A szülők már a jövőt tervezik, hogy milyen boldog egy család lesznek ők így együtt és valójában Damon is erre vágyott de képtelen ezt megadni nekik. Egyszerűen lehetetlenséget várnak el tőle. A barátnője egy Gilbert, számára az egyik leghíresebb vámpírvadász dinasztia és Damon ezt tudta, nagyon is jól. Ennek ellenére találkozgatott titokban a lánnyal és hódította meg őt. Nem csak azért nem lehet jövőjük, mert a férfi egy végtelen ketrecbe van zárva ahol nem létezik az idő, az öregség és a fizikai fájdalom. Nincs család és nincs boldog emberi élet. Ez még semmi, de ott van a másik ok is, a Gilbert család története. A génükben van a vámpírok iránti gyűlölet, az üldözésük. Nem szerethetnek egymásba, ez nem egy Rómeó és Júlia történet, nem lehet úgy vége. El kell engedni. El kell hagynia a lányt, örökre. De akkor összetöri, megbántja és fájdalmat fog okozni neki. Mégis mit csináljon? A milliónyi kérdés szinte felrobbantotta Damon agyát. Annyi feltevés , ötlet és gondolat, de hol a válasz? Csak egyre, csak egy kérdést válaszoljanak meg és ő már elégedett lesz, de ezt így nem bírja tovább. A teste mintha égni kezdene, az ösztönei kezdenek eluralkodni rajta, haragja kezdi felemészteni. Nem bírja visszafogni magát, nincs elég ereje hozzá. Egyedül nem megy. Innia kell. Igen, a vér. Az majd segíteni fog neki. Ahogy a vörös folyadékra gondolt szinte azonnal elborult az elméje. Szemei piros színbe úztak és a hajszálerek lassan kezdtek kirajzolódni arcán. Szemfogai harapásra készen húzódtak előre. Készen állt. Készen a támadásra, egy áldozatra aki kész meghalni azért, hogy ő megnyugodjon egy időre, hogy elfelejtse néhány pillanatra ezt az egészet. Szüksége volt gyilkos énjére, arra, hogy öljön, különben a lelke öli meg őt. A fájdalom és az érzelmek csillapítására tökéletes megfelelt a kissé vasas ízű vér. Áldozatát még nem látta, de szinte már érezte, ahogy fogai erőszakosan szakítják fel a selymes bőrt és mélyednek bele enyhén a húsba. A sérült rostokon át felszínre tör a vér, az életet adó nedű mely éhes torkán forrón folyik majd le. Hallja a lassuló szívverést, kezei között érzi, ahogy a test egyre csak gyengül és gyengül. Az élet apró szele könnyedén száll ki az emberből és a levegő szárnyára kapaszkodva tova távozik. Ahogy egyre inkább elméjült gyilkolása részleteiben úgy lett figyelmes egy szívhangra. Elborult tekintetét felemelte és körülnézett. Az erdő szélén találta magát, a Gilbert háztól alig néhány száz méterre. Fülei megsúgták szemeinek az irányt és elindult. A közeli, rosdás játszótérnél talált rá egy fiatal lányra. Fejét lehajtva ült a hintában és egyik lábával különböző formákat rajzolt a kitaposott földve. Szomorúnak, magányosnak tűnt. Pontosan megfelelő áldozati alany. Damon nem tétlenkedett, nem érdekelte a vadászat utáni vágya egyszerűen csak a lány mögött termett és felkapva őt a hintából fogait erősen a nyakába vájta. A lányak sikítani sem volt ideje. Az első korty olyan nagyra sikeredett, hogy szinte már azzal távozott testéből az összes vére. Szemeit lehunyta és erőtlenül nehezedett Damon karjaiba. Ahogy egyre több és több vér folyt le a férfi torkán úgy húzódott vissza mérhetetlen fájdalma sötét odújába. Lelke kezdett megnyugodni és tisztán gondolkodni. Állati énje szinte már kezdte őt meggyőzni arról, hogy amit tesz az nem rossz. Nem használja ki a hasonmást, csak vele van. Ez nem bűn, ez jó dolog. A következményekkel meg nem kell törődnie, hiszen meg van a képessége, hogy a Gilbert család úgy fütyüljön, ahogy azt ő akarja. A kellemes és vad táplálkozásban egy ismerős hang zavarta meg, mely az ő nevét kiáltotta.
- Damon! Damon! – hallotta meg barátnője aggódó hangját a távolból. Száját rémülten kapta el a lány nyakától és nézett annnak mélyen a szemébe. Két kisebb pofont adott áldozatának, hogy magához térjen majd igéző tekintettel fúrta szemeit a másikébe.
- Menj innen, most! Rohanj! – kiáltott rá és úgy oldalra lökte, hogy az elesett, majd felkelve a hideg földről úgy tett,ahogy Damon mondta. Rohanni kezdett.
- Damon! Merre vagy? – hallotta meg ismét Elena hangját a férfi és semmitmondó üres tekintettel fordult meg. Pár pillanattal később a hasonmás az erdő széléhez ért és miután körbenézett meglátja barátja alakját. Sietve rohant oda hozzá és mikor néhány méterre volt tőle rémülten sikított fel. – Úristen! – mondta és egyik kezét szája elé kapta. Lassan közelítette meg a fiút akinek szájából két vékony csíkban folyt le a vér. Mellkasa, ingjének nyaka és kezei csupa vörös volt. Az éltető nedv mindent beborított. Elena félve érintette meg Damon arcát és közelebb lépett hozzá. – Mi történt? Damon! – szólt rá barátjára aki csak bámult maga elé. Mintha nem fogta volna fel a dolgokat. Az előbb majdnem megölt egy lányt, aztán a barátnője idejön és meglátja őt talpig véresen. Miért maradt itt? El is tünhetett volna, de ő mégis maradt. Valami, egy megmagyarázhatatlan erő itt tartotta őt. Az a valami azt akarta, hogy Elena meglássa a férfit. És így is lett. – Jól vagy? Vérzel! – aggódott tovább a lány és a félelem apró könnyeket csaltak a szemébe. Damon megfogva a hasonmás apró kézfejét vette le azt arcáról és komoly hangon szólalt meg.
- Jól vagyok – bólintott.
- De mi történt? – faggatta tovább.
- Kiborultam – magyarázta röviden a férfi és próbálta magát összeszedni. – Aztán verekedtem.
- Micsoda? – értetlenkedett Elena és kezével végigsimított a férfi véres mellkasán. Kíváncsi volt, hogy van e valamilyen seb vagy sérülés a másikon. – De hát mi történt? Miért csináltad ezt? És a másik hol van?
- Elszaladt, de jól vagyok, minden rendben – próbálta nyugtatni a lányt több és kevesebb sikerrel.
- Gyere, menjünk haza – szólalt meg a hasonmás és átkarolva a férfi derekát indultak vissza a Gilbert házhoz.
Damon követte a lányt bár tudta, hogy nem helyes az amit tesz. A bunyó elég gyatra ötletnek tűnt , de úgy látszik, hogy bevált. Miközben hazafelé sétáltak végig azon járt a vámpír agya, hogy nem csinálhatja tovább ezt a hazugságot. Lépnie kell. Őszinte lesz vagy gyáva? Bevallja az igazságot és szembenéz a lány reakciójával vagy elmenekül és többé nem néz vissza? Egyik megoldás sem jó, de szükséges. Így nem lehet tovább élnie, nem tud többet hazudni Elenának és nem is akar. Döntenie kell és cselekednie.
A hasonmás testvérével közös fürdőszobájukban megtörölte szappanos kezét majd a frissen mosott inget kiterítette száradni. Nagyon megijedt mikor barátját vérrel teli ruhában látta meg az erdő szélén. Bármilyen lehetetlenül is hangzik, az első gondolata mégis az volt, hogy Damon megharapott valakit. De ez olyan abszurdnak tűnt, hogy közelebbről már látta az egyértelmű jeleket, hogy ez bizony verekedés volt. Egy jókora pofon lehetett, amely a férfi száját úgy felsértette, hogy az így elkezdett vérezni.
Kívülről úgy tünhet, hogy a fiú egy agresszív, magatartási problémákkal küzdő, beteg, verekedős fiatal, aki így oldja meg a problémáit, de ez nem így volt, vagyis legalábbis nem ilyen egyszerű az egész. Amennyire sikerült vagy inkább amennyire Damon engedte , hogy a lány megismerje őt, Elenának úgy tűnt, hogy a fiú mindi is egy magányos farkas volt, aki talán egy emberben bízott meg és őt is korán elveszítette. Ez az édesanyja volt. Nem a család volt az amitől Damon irtózott vagy mondjuk úgy, hogy fél, hanem maga az érzésektől, a szeretettől. A kötöttségek megrémisztik. Egy vastag és magas falat húzott lelke és szíve köré, amin nem engedetett át senkit sem. Aztán egyszer csak megjelent Elena és egy apró rést találva a fiú erődjén tört be rajta és a hideg falak helyett karjaiba zárta a másikat. Persze, hogy a férfi kiborult. Talán egy átlagos srác nem így tett volna, hiszen egy nap alatt a család saját körükbe fogadta és ez egy magányos léleknek igen nagy változás. Szóval, egy amúgy sem mindennapi, ‘örök rosszfiúnál‘ a bunyóval való feszültséglevezetés nem hogy nem meglepő, de még elvárható is.
A hasonmás egy pillanatra a tükör felé fordult és megigazítva sminkjét lépett vissza szobájába. Az ágyon Damon ugyan úgy feküdt ahogy azt fél órája is tette. Egyik keze a tarkója alatt, a másik a hasán, lábai keresztben és bambulva, komoly arccal nézett ki az ablakon. A lány apró mosollyal az arcán bújt lassan az ágyba, szorosan a fiú mellé és fejét a férfi vállára rakva kezével finoman simogatni kezdte a másik izmos hasát. Egy apró puszi erejéig fejét felemelte és ajkaival röviden, de finoman érintette barátja arcát majd visszakuckolta magát Damon karjához. A férfi még mindig nem mozdult meg, a kedves csók hatására sem. Még talán pislogni sem pislogott, csak komoly tekintettel bámult kifelé. Elena nem akarta faggatni őt. Nagyfiú már és el tudja intézni magában a dolgokat vagy ha szeretne róluk beszélni, akkor azt majd megosztja a lánnyal.
- Mit szeretnél csinálni? – szólalt meg halk hangon a lány és Jeremy fekete kölcsönpólójában lévő barátja felsőtestén izgatóan végigsimított. A kérdés hatására Damon végül kedvese felé fordította fejét és levéve mellkasáról a hasonmás kicsiny kézfejét szólalt meg.
- Beszélnünk kell – hangja keménynek tűnt. Olyannak mint mikor valaki szakítani akar. A lány agyában rögtön ez a gondolat született meg. Hát vége, ennyi volt. Damon szakítani fog és elmegy. Három hónap menyország, ennyi járt neki az élettől. Miközben belül remegni kezdett addig aprót bólintott és az ágyból sietősen kiszálló férfi után ment. Damon nem nézett hátra, nem várta meg a lányt, csak céltudatosan haladt előre, ki a házból majd egyenesen a DrownWell-i erdő sűrűje felé tartott. A hasonmás miközben próbálta barátjával tartani a lépést, többször is nevén szólította vagy megkérdezte, hogy van e valami probléma de a fiú egyszer sem válaszolt. Mintha meg sem hallotta volna a lány törékeny hangját. Körülbelül 15 percnyi séta után, egy sötét tisztáson tágan körülvéve magas fenyőkkel és tölgyesekkel megállt és lesütve szemeit gondolkodni kezdett a férfi. Elena néhány másodpercnyi hátrányából érte utol a másikat és közel hozzá állt meg szuszogva. Arcán széles vigyor terült szét majd lágyan végig simított a fiú hátán és úgy szólalt meg.
- Esti edzés? Kicsit erős, de nem rossz ötlet – viccelődött, próbálta enyhíteni a feszült pillanatot. Damon végre megmozdult, lassan fordult vissza barátnője felé és érdeklődő tekintettel nézett a lány gesztenyebarna szemeibe.
- Miért vagy velem? – kérdezte őszintén és értetlenül rántotta meg vállait. – Miért akarsz engem? – A hasonmást meglepte a fiú kérdése. Nem éppen erre számított, vagy ha mégis az fog majd történni amire gondol, akkor igen furcsa kezdése ez egy szakításnak. A kezdeti döbbenet után a lány csak halványan elmosolyodott és finoman ért Damon puha arcához. Lassan simogatni kezdte azt majd válaszolt a számára oly buta kérdésre. Furcsa, de Elena is most fogalmazta meg magában ezeket a válaszokat először. Szerinte ez annyira nyílvánvaló, ezért nem is érti, hogy miért kérdi ezt barátja, de most , hogy ezt mind, amit érez, szavakba is kell önteni, már nem is olyan könnyű megfogalmazni ezt az egészet.
(TVD szerint)
- Nem tudom – felelte a lány elhaló hangon és idióta fejet vágva meredt a fiúra.
(Sleepy szerint)
- Tizenhat éves vagyok – mondta és halkan felnevetett. Kezét levetette a másik arcáról és ujjait ragaszkodóan fűzte össze a férfi ujjaival. – Még nem kell gondolnom a jövőre, nem kell aggódnom senkiért sem, nem kell felelősséggel lenni valami vagy valakiért, még van időm. Van időm hibázni, van időm elbukni és abból felállni. – hangja egyre lelkesebb lett és szája széle is egyre inkább felfelé görbült. – Mattel pont ezért lett vége – magyarázta a férfinak aki úgy figyelt mint az első osztályban a kisdiákok. – Mindig csak a jövőről tudott beszélni, a közös életünkről. Nem állt meg az egyetemnél – viccelődött – eljutottunk egészen a halványsárga házig, a gyerekekig és tovább. Tervezett. – mondta ki halkan és egy pillanatra mintha tekintete egy ponton a levegőben megakadt volna, elgondolkodva nézett maga elé. – Mindent megtervezett és én ezt nem akartam, nem akarom – ekkor hangja erősebb lett és ismét Damon azúrkék szemébe nézett. – Fiatal vagyok, nem akarok a jövőre gondolni, csak a jelennek élni, mindig is így éltem és ezt tartottam jónak, de aztán – megakadt a mondatában és egy őszinte mosoly terült szét az arcán majd folytatta, szemei úgy csillogtak mint a víz felszíne holdfényben – jöttél te és azon kaptam magam, hogy érdekel a jövő. Foglalkoztat. Elkezdtem magam is tervezgetni. – Damon arcán semmilyen változás sem látszódott, hol ott belül az öröm apró szikrái lassan tüzet csiszoltak benne és kezdték felégetni testét mindenestül. Fontos volt a lánynak, vele akart lenni most és a jövőben is. Az egyetlen bökkenő, hogy ez lehetetlen. Boldogan és egyszerűen az. – Elképzeltem ahogy együtt leszünk. Ahogy szépen lassan megismerjük egymást. Te beengedsz az életedbe ahogy én is belépőt adok az enyémbe. Részesei leszünk a másik létezésének. – lelkesedett a hasonmás és erősebben szorította a másik kézfejét. - Tudom, ezek nagy szavak – hajtotta le fejét és kissé megrázta, talán szégyelte, hogy ilyen nyílt a fiúval, de mégis jólesett neki, úgy érezte, hogy ezt mind ki kell adnia magából – de így érzek. Tervezek veled, Damon, ezért vagyok veled, ezért akarlak téged. – fejezte be mondatát és lassan közelhajolt a férfihoz egy rövid de annál szenvedélyesebb csók erejéig. Damon az édes csók után nem nyitotta ki a szemét, csak fejét lehajtva állt tovább a lány előtt. Elena már aggódni kezdett az összetörten kinéző fiúért és apró cirógatással próbálta felvidítani barátját. Egy – két perc után a fiú felemelte fejét és meggyötört, komor tekintettel pillantott kedvesére.
- Nem akarok hazudni neked – szólalt meg halkan, fájdalmas hangon. Elena vett egy mély levegőt és bíztatóan mosolyogni kezdett a fiúra.
- Rendben. – bólintott kedvesen és közelebb lépett barátjához. Damon azt sem tudta, hogy hogyan kezdjen neki, mégis hogy kell bevallani a barátnődnek, hogy nem ember vagy? Hanem egy vámpír, aki öl, akinek szenvedélye a gyilkolás? Mégis van erre valamilyen szabály vagy útmutatás? Néhány nagylevegő után kissé megrázta magát és minden erejét összeszedve belekezdett.
- Én nem vagyok ember – mondta ki nehezen a szavakat és mintha szívéről egy jókora adag kőzuhatag szakadt volna le. Elena értetlenül nézett rá, majd sunyi mosolyra húzta a száját és megszólalt.
- Hát, ezt rögtön sejtettem, mivel ilyen testtel – simított végig a férfin – ilyen hajjal, humorral és hanggal, na meg szemekkel egyszerűen kizárt, hogy emberi lény legyél. – próbált viccelődni és ezzel is oldani kedvese feszültségét. El sem tudta képzelni, hogy Damon hova akar majd kilyukadni ezzel a szöveggel, hogy ő nem ember, de így első hallásra elég murisnak tűnt, ezért sem vette komolyan barátja szavait. A hasonmás mondatán a férfi halkan felnevetett és az az állandó, szívdöglesztő mosolya pihent meg az arcán. Fejét kissé megrázta és próbált újra komoly lenni, de már nem olyan keserű képet vágott. Barátnője sikeresen dobta fel a hangulatát és oldotta belső viszályait így más felszabadultabban tudott a lány előtt állni.
- Ez most komoly – kezdett bele újra – nem vagyok ember.
- Hát akkor ki vagy te, Damon Salvatore? – még mindig viccelődött a lány.
- Egy vámpír – felelte röviden és egyszerűen. Végre kimondta, túl van az igazságot, Elena mindent tud és ő megkönnyebbült. Persze a feketeleves még csak most készül és később érkezik, de az első akadályt már legyűrte a férfi.
Elena döbbenten bámult maga elé egy – két pillanatig majd megint elmosolyodott és karjait átfűzve Damon nyaka körül húzódott hozzá közelebb.
- Szóval vámpír vagy? – kérdezett vissza a hasonmás játékosan. Damon kettőséget érzett. A lány vagy nagyon jól kezeli ezt az igen abszurd ám bár valós helyzetet vagy nem hisz neki és csak szórakozik vele. A férfi egy aprót bólintott a lánynak és mosolyogni kezdett, reménykedett benne, hogy az előbbi sejtése valósul meg. – Tehát ez azt jelenti – hangja vidám volt – hogy van egy saját Edward Cullen-em? – kacsintott játékosan a fiúra és nevetni kezdett. Damon hangosan felkacagott és úgy válaszolt. Kezeit szorosan fűzte a lány dereka köré.
- Na jó, tisztázzuk: én nem vagyok ijesztően sápadt, a kockáim nem rajzoltak, a hajamat nem öntötték gipszbe és biztosíthatlak róla édes, hogy határozottan nem vagyok szűz. – fejezte be mondatát mire Elena csak jobban nevetni kezdett és megcsókolta a fiút. Hát ennyi volt. Elena tudja az igazat, láthatóan semmi baja sincs ezzel, sőt, még kifejezetten élvezi a helyzetet is, Damon pedig boldog, mert őszinte lehet kedvesével. De ez tényleg ilyen könnyen ment? Nem hiszem...
- Jó, hogy így kezeled – szólalt meg a csókból kiválva a férfi és hálásan simított végig a hasonmás puha arcán. Elena még mindig mosolyogott, a fiú gyenge vicce igazán megnevettette őt, de ez a mondat már nem volt annyira vicces. „Jó, hogy így kezeled“ , mégis mit? A humort? Eddig is vette a férfi poénjait, most miért ne tette volna?
- Imádom a humorodat, hiszen tudod – válaszolt, mire Damon összehúzta szemöldökeit és furcsán nézett le rá.
- Ez nem vicc, Elena – hangja tényleg komoly lett. A lány egyet boxolt a vállába, hogy ugyan vele ne szórakozzon már ilyennel, de mikor ezután se nevette el magát Damon egy kissé megállt és arcáról is a mosoly szépen lassan lefagyott. Szemei nagyra nyíltak és ajkai is résnyire húzódtak. Értetlenül nézett fel barátjára és nem akarta elhinni a nyílvánvaló valóságot. Meg akart szólalni, hogy ez nem igaz, ez nem lehet igaz, de egy ‚a‘ hangon kívül más nem hagyta el a torkát. Zavarodottan vette le kezét a fiúról és egy lépéssel hátrépp húzódott.
- Damon? – szólalt meg halkan és még mindig reménykedett abban, hogy a férfi hamarosan elneveti magát, és bevallja, hogy ez az egész csak egy vicc volt, de nem így történt. A vámpír mozdulatlanul állt előtte és várta, hogy a hasonmás kérdezzen vagy mondjon egyátalán valamit. – Ez most – szólalt meg ismét dadogva. – Most csak ugye – nem tudta egyik mondatát sem befejezni , mert annyi gondolat, annyi ötlet vágtázott át elméjén, hogy nem tudta melyiket válassza és higgye igaznak.
- Nem – mondta halkan a férfi és lesütötte szemeit. Elena elhűlve állt a másik előtt és nem akart hinni neki. Damon vámpír? Az a férfi akivel már három hónapja minden nap együtt van, most kiderül, hogy vámpír? Nem, ez lehetetlen. Hiszen volt erre bármilyen jel is? Miközben a hasonmás ügyesen próbálta győzködni magát beugrottak neki az árulkodó emlékek. A véres póló, a nem régiben vérben csicsogó ing. Damon ajkai amelyeket szintén a vörös folyadék színezett be. A férfi hihetetlen gyorsasága, amire többször is figyelmes lett. A sok, kis apró puzzle összerakva egy kész képet alkottak meg, amely csak egy dolgot vetített a néző felé, Damon vámpír. Elena zavartan elnevette magát, még mindig képtelen volt felfogni ezt az egészet. A földet nézte és csak próbált megszólalni, vagy csak gondolni. Egy értelmes, létező ötletre, mondatra volt szüksége. Nem kell több szürreális tény vagy igazság. Míg egyik énje azért könyörgött, hogy ennek legyen vége addig a másik mi volta egyszerűen kíváncsi volt, és több bizonyítékot akart.
- Mutasd meg – szólalt meg halkan a lány és lassan felemelte a fejét. Damon is így tett és tekintetük mélyen olvadt eggyé. A hasonmás szemei kíváncsiságról, rémületről és értetlenségről árulkodtak míg a fiúéból a mérhetetlen fájdalom és szégyenérzet volt kiolvasható. – Kérlek – tette hozzá suttogva. Alig másfél méterre álltak egymástól. A férfi mély levegőt vett és míg arca gyilkos szörnyeteggé alakult egy másodpercre sem vette le tekintetét Elena mélybarna szemeiről. Immár az azúrkék , tiszta csillogás vörös, áldozatokat kívánó, rémisztő fénnyé alakult át. A sötétszürke erek lassanként rajzolódtak ki arcán és hullámoztak egyenletesen sima arcán. Puha, csókra született ajkai éles, halálos fegyvert bújtattak el. Szemfogai hosszúak és szinte csillogóan fehérek voltak. Damon arca teljesen megváltozott, minden jellegzetessége és vonzereje valójában teljesen oda lett, de Elena nem így gondolta. Ott állt előtte a barátja, átalakulása során végig csak a férfit nézte de ő nem látott semmilyen változást sem. Látta a vörös szemeket, az érthetetlen, megduzzadt ereket. Észrevette a gyilkos fogakat, de mégis ha Damonra nézett Ő azt a fiút látta aki eddig minden nap három hónapon át. Bár remegett a félelemtől, nem látta meg azt a szörnyet, melyet a férfi eddig rejtegetett előle. Talán azért, mert az a szörny, valójában nem is létezett.
Hiába minden érzésnek, hiába szíve szavának ösztönösen hátrálni kezdett, de nem úgy tette ezt mint aki fél, mint aki menekül. Mozdulatai természetesek és meglepően nyugodtak voltak. Lépéseivel nem sietett, mozdulatai nem voltak zaklatottak, egyszerűen csak megrázta a fejét és megfordult, majd visszasétált a város felé.
- Elena! – szólt utána a férfi aggódva mikor már arca újra emberi pompájában úszott. – Elena! – ismételte meg mire a lány csak felemelte a kezét, jelezve, hogy most ne menjen utána.
A hasonmásnak ötlete sem volt, hogy most merre megy, egyszerűen csak a lába vitte, ő meg hagyta. A feje szinte zsongott a kérdésektől. Először nem akarta elhinni, aztán pedig már szidta magát, hogy miért nem vette észre, hiszen annyira egyértelmű volt. Volt, hogy a férfit hibáztatta, de volt hogy magát. Egyik pillanatban utálta a vámpír, a másikban viszont rájött, szüksége van Damonra. Volt, hogy ki akarta törölni az elmúlt hónapot, de aztán bevallotta magának, hogy ez volt élete legszebb negyed éve, és mindegy, hogy hogyan is lett vége. A kettőség, melyet érzett szinte szétszakította. Nem tudta, hogy mit akar, nem tudta, hogy mit fog csinálni vagy mondani, csak egy dologban volt teljesen biztos. Damon vámpír és ez mindent meg fog változtatni. Már vagy egy órája sétálhatott tudatlanul a sötét, üres városban. Mikor egy idő után észbekapott és zavartan emelte fel tekintetét a kopott aszfaltról a temetőben találta magát. Ott állt, a közös dombjuk előtt. Szája apró mosolyra húzódott majd felsétált a tetejére és csak úgy ahogy minden éjszaka mikor itt voltak álmodozó tekintettel vizslatta a csillogó sírkövek sokaságát. Hiába, hogy nyugvó halottak vették őt körül, itt mindig nyugodt volt. Lassan leült az enyhén nedves fűbe és törökülébe fűzve lábait nézett a sötét éjjelbe. Ujjaival játszani kezdett a fűszálakkal míg gondolkodott. Nem tudott dönteni, hiszen valójában azt sem tudta, hogy miről is kéne döntenie. Vagy itt a kérdés az, hogy elfogadja e, hogy Damon vámpír? Mi van ha nem? Damon akkor is vámpír, ezen mit sem változtat az ő elfogadása. Szóval vajon most min is kellene gondolkodnia? Azon hogy a férfi, a barátja hazudott neki és hogy ő ezt a hazugságot megbocsátja vagy sem? Vagy arról, hogy ez miként fogja megváltoztatni a kettejük kapcsolatát? Mégis honnan tudja? Semmit sem tud a vámpírokról. Így, hogy is tudna erről gondolkodni? Elmélkedésében egy ismerős alak zavarta meg. Csak a kontúrját látta egy sötét alaknak, de pontosan felismerte, hogy ki áll előtte.
Damon néhány másodpercig csak állt a lány előtt, nézték egymást majd bólintott és messzebb, körülbelül 3 – 4 méterre ült le ő is a fűbe a hasonmás mellé. Térdeit kicsit felhúzta és azokat lazán kulcsolta át kezeivel. Már nem látszódott rajta az a mérhetetlen fájdalom mint amit az erdőben le lehetett róla olvasni. Komoly volt és talán bűntudata volt, de ez az egy óra különlét mindkettejüknek jól jött, hogy gondolkodhassanak.
- Szóval vámpír vagy – szólalt meg a lány de nem nézett a tőle jobbra és egy kicsit mögötte ülő férfira. Szemeit végig a ragyogó gránitsírokon hagyta. Hangja bátrabb volt, de érezhetően levegős.
- Igen – válaszolt röviden.
- És ez mit jelent? – még mindig csak maga elé bámult a hasonmás. Damon mély levegőt vett és elkezdte magyarázni lénye működését és lényegét.
- Erősebb vagyok, jobb a szemem, jobb a fülem – kezdte és hangja őszintén és lazán csengett. Tudta, hogy amit mond, azt a lánynak kemény feladat lesz majd feldolgozni, de nem akarta azzal tovább fokozni a feszült helyzetet, hogy olyan hangszínnel beszél a hasonmáshoz. – De ezeknél talán lényegesebb az, hogy vérrel, emberi vérrel táplálkozom és halhatatlan vagyok – fejezte be humoros hangon, de mégis komoly tartalommal. Elena megrázta a fejét, hitetlenül röviden felnevetett mert mégi mindig képtelen volt számára ez az egész.
- Marianne és Giuseppe a szüleid, igaz? – kérdezte úgy a lány, mintha valójában mindig is sejtette volna a választ.
- Igen – felelte Damon. – 1841. Július 21-én születtem, itt Mystic Fallsban. – A hasonmás mikor meghallotta a dátumot lélegzete szinte elakadt. Annyira nem reális ami történik vele. A barátja több mint 160 éves valójában, azért ez nem kicsit sokkoló hír. – 1864-ben, beleszerettem egy lányba, egy gyönyörű nőbe – hangja kedvesen csengett. Érezhető volt, hogy tényleg szerette azt a nőt, hogy fontos volt neki. – Az öcsém is szerelemes volt belé, ő pedig kacér hölgy létére, mindkettőnket álltatott – ekkor mintha egy kevés fájdalom átjárta volna szavait. – A nőről mint kiderült vámpír volt. Akkoriban szinte az egész város vadászott a fajtájára. Aztán egy napon – gondolkodott el és most először nézett oldalra Elena és pillantott kedvesére. Damon üveges tekintettel bámulta maga előtt a nedves füvet és egy kis szünet után folytatta a mesélést. – Katherinet elkapták. Az öcsém és én próbáltuk megmenteni, de nem sikerült. Lelőttek, a saját apám lőtt le engem. – szemöldökeit furcsán húzta össze és szomorúan rázta meg a fejét. Míg így közel 170 év után sem tudja felfogni, hogy hogyan volt képes az apja lelőni őt. – Hát így lettem vámpír.
- Azért mert lelőtt az apád? – értetlenkedett Elena joggal, hiszen a férfi nem tért ki arra, hogy mik is pontosan a vámpírrá válás feltételei.
- Nem, ahhoz, hogy vámpír legyél innod kell egy vámpír véréből, és addig amíg az a vér a szervezetedben van meg kell halnod. Aztán feléledsz és egy napon belül emberi vérrel kell táplálkoznod, az által fejezed be az átváltozást.
- Különben? – kérdezte a hasonmás, és hangja egyre rémültebb lett bár próbálta uralni hangszálai remegését.
- Különben meghalsz –felete röviden. Nyíltan beszéd lényéről és létéről a fiú. Elena elől nem akart takargatni semmit sem.
Órákon át beszélgettek. Egyikük sem mozdult meg és a hasonmás is csak ritkán nézett a férfira, de mindketten próbáltak a másikkal megértőek és nyíltak lenni. Damon minde szorongás nélkül mutatta be életét és felelt a lány minden kérdésére, míg Elena egyre bátrabban, egyre többet kezdett kérdezni. Habár végig beszélgettek, a hangulat mégis feszült volt végig köztük. Minél több dolog derült ki Damonról vagy magáról a vámpírságról annál nehezebb volt Elenának összeszedetten és rémülettől mentesen beszélnie.
Mikor már néhány percig mindketten néma csöndben ültek a lány felállt és lassan járkálgatni kezdett. Látszódott, hogy gondolkodik és próbálja magában helyrerakni a történéseket. Damon lassan tápászkodott fel a földről és nézte az ide – oda sétálgató barátnőjét. Aztán a hasonmás hirtelen megállt, háttal a vámpírnak, pontosan szembe a csillagképeket formáló sírokkal és összefont karokkal mellkasa előtt, csak nézte azokat. A fiú halkan, óvatosan sétált a lány mögé, nem akarta, hogy az megijedjen tőle. Nem tudta, hogy egyátalán fél e tőle a hasonmás, de ha igen, akkor biztosítani akarta barátnőjét, hogy nem áll szándékában őt megijeszteni vagy bántani. Közel Elena háta mögött állt meg és mély lélegzetet vett. A lány tudta, hogy a vámpír ott áll mögötte, de nem rezzent össze, habár rettegett. A fiú félve simított végig a hasonmás derekán és mikor úgy érezte, hogy barátnőjének ez nincs ellenére közelebb lépett hozzá és szorosan átkarolva őt húzta magához közel Elenát. Mélyen belélegezte a hasonmás friss és üde hajának illatát majd apró mosoly jelent meg az arcán. Mikor a Gilbert lány megérezte kedves érintését a bőrén kissé összerezzent, de szemeit lehunyva érezte ahogy a nyugalom átjárja testét. Lassan fordult meg és nézett szembe a Salvatoreval. Percekig csak nézték egymást. Ezek a tekintetek többet mondtak mint ezer szó. A létező összes érzés fellelhető volt most szemük csillogásában.
- Ugyan az vagyok – suttogta halkan a férfi és próbálta meggyőzni kedvesét, hogy a most kiderültek nem változtatnak köztük majd semmit sem meg, persze a fiú pontosan tudta, hogy ez nem igaz.
- Vámpír vagy – javította ki a lány és ugyanolyan mosolymentes, komoly de összezavart arccal nézett fel a férfira. Hangja halk és bátortalan volt.
- Damon vagyok – suttogta a vámpír és egy halvány, erőltetett mosolyt próbált arcára varázsolni.
- Vámpír vagy – ismételte meg mondatát Elena. – Aki emberekből táplálkozik és – egy pillanatra megakadt. Hangja egyátalán nem volt szemrehányó, egyszerűen most csak hangosan kimondva szerette volna felfogni a dolgokat. És most, hogy megemlítette az emberből való táplálkozás egy kérdés, egy eddig szóba nem kerülő kérdés fogalmazódott meg elméjében. A földről ismét a férfira emlete most már kissé könnyes tekintetét és úgy szólt barátjához. – Öltél? – egyszerű kérdés megy egyszerű, de talán végzetes választ igényel. Damon szemhéjai nehéz súlyként kezdtek lassú pislogásba és őszintén felelt.
- Igen – tudta, hogy ezzel talán egy életre elveszíti Elenát, de nem hazudhatott, többé már nem. A hasonmás megriadt. Szíve a torkában dobogott és a lélegzete is egyre hevesebb lett. Szemei kikerekedtek és a könny mellett félelem járta át azokat.
- Miért? – kérdezte értetlenül és suttogva. Valójában ez a kérdés nem is fontos, hiszen kit érdekel, hogy miért is ölt? A lényeg, hogy emberek életét ontotta ki. A barátja egy gyilkos és ezen a tényen kár lenne bármit is szépíteni. Damon nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét. A hasonmás szemeiből a könnyek ekkor keskeny patakként kezdtek csordogálni. A puha arcon vékony, kacskaringós utat vájtak maguknak. Alig fél perc után a férfi bűnbánó, enyhén könnyes szemekkel emelte fel fejét és nézett a lányra.
- Egy szörnyeteg vagyok – kezdte és maga sem értette, hogy miért nehezíti helyzetét. Nem ez volt a szándéka, ő csak őszinte akart lenni és az igazság az, hogy ő egy létező szörny volt. A legveszélyesebb ragadozó, egy könyörtelen gyilkos. – Öltem már embert, többet is, és élveztem – hangja annyira természetesnek és igaznak tűnt. Mint aki gyón, úgy beszélt most a hasonmáshoz. – Sőt, szerettem. Szeretem. – A lány elhűlve hallgatta barátját. Az a része mely eddig reszketett most már valósággal rettegett. – De nem akarok ilyen lenni – gördült le egy vékony könnycsepp az arcán. – és melletted nem is kell ilyennek lennem. – tenyerébe zárta Elena apró kézfejét és úgy folytatta. – Az elmúlt három hónapban is vámpír voltam – nézett szeretetteljesen a másik szemébe – de miattad úgy érzem, emberként éltem – fejezte be mondandóját és nem bírta tovább uralni feltörekvő érzelmeit hevesen kapott Elena ajkai után. Száját finoman de erőteljesen tapasztotta a lány ajkaira és várt amíg engedélyt nem kap a folytatásra. Mindkettejük arca, a sós folyadéktól enyhén kipirosodott. A hasonmás kezét félve emelte a vámpír arcához és résnyire kinyitva ajkait engedélyt adott nyelveik szabad és szenvedélyes táncának. A férfi kapva kapott az alkalmon és olyan erősen szorította magához barátnőjét mintha ez lenne az első csókjuk. A néhány másodperces, de felejthetetlen csókból Elena vált ki és ahogy fejét lehajtotta úgy kezdett el halkan szipogni. Homlokát Damon álának támasztotta és egyik kezét a férfi vállán, míg másikat annak arcán pihentette. Damon keserűen hunyta le szemét és ezáltal gördült le egy újabb könnycsepp az arcán. Elena lassan emelte fel fejét és zokogva, akadozó hangon szólalt meg.
- Nem megy – mondta ki és ahogy a szavak elhagyták ajkait úgy kezdett még inkább sírni. Erősen alsó ajkába harapott és próbálta fájdalmát valamennyire elnyomni. Damon mély levegőt vett, össze akarta magát szedni, nem akarta, hogy a hasonmás gyengének lássa őt, de nehezen tudta elrejteni mérhetetlen szenvedését. Kíváncsian nézett le barátnőjére hol ott pontosan tudta, hogy mi következik most. – Én – kezdte dadogva, remegő ajkakkal a hasonmás és olyan nehezen formálta meg ezt az egy szót, mely tőrt szúr a férfi mellkasába, mely sebet ejt rajta, mely vérfoltot hagy – félek. – A bűntudat és az igazság egyszerre járta át lelkét. Kezeit lassan húzta le a férfi testéről és egy bocsánatkérő pillantás után fordított hátat ezen az estén már másodjára kedvesének és sétált el a temetőből. Léptei egyre gyorsabbak lettek, a sírógörcs mely végig a hatalmában tartotta most elurakodott rajta és sebesen vágtázó lábai mellett, könnyei is áradni kezdtek. A sétából kocokás a kocogásból szinte futás lett. Haza akart érni, minél előbb. Néhány utcányira volt márcsak házuktól mikor az egyik sarkon befordulva egy sötét, magas alakba botlot.
- Héj – héj, kislány, hova ilyen sietősen? – kapta el a férfi erősen Elena két csuklóját és bár a lány gyorsan szabadulni próbált az ismeretlen nem engedte el azokat. – Válaszolj szépen – mondta nyájas hangon a nagydaraba alak és nevetni kezdett. A hasonmás körülnézett, hogy hát ha lát valakit az utcán, aki tud majd neki segíteni, de ilyen késői órán sehol egy lélek sem volt. A csuklóit bilincsként szorító férfi mögül még két más alak lépett elő. Az egyik jóval alacsonyabb volt az őt fogolyként tartó pacáknál a másik viszont bár hasonló magas volt mint a vele szemben álló férfi nem tűnt olyan durván izmosnak.
- Engedjenek el – szólalt meg Elena zokogva és hangja bár erőteljes volt mégis illedelmes. – Engedjenek el! – mondta hangosabban.
- Ugyan miért tennénk? – kérdezte nevetve a férfi és a lány szorosan a sarki kerítésnek nyomta, majd nyakához hajolva csókolgatni kezdte a hasonmás forró bőrét. Elena sikítani kezdett. Minden erejével szabadulni próbált, de hiába. A három férfi túl erősnek bizonyultak hozzá. Kezeit feje felett erőteljesen szorították a fadeszkás kerítéshez míg a nagydarab alak térdével nehezen, de végül sikeresen nyitotta szét Elena lábait.
Segítség! – ordítozott a hasonmás de mind hiába. Sehol, senki sem hallotta kiálltásait. Mikor már a ruhát is erőszakosan rángatni, szinte tépni kezdték róla egy erőteljes mozdulat hatására szabadult fel teste és csuklói az erős szorítás alól. Az addig őt lefogó férfi, most már az utca másik oldalán volt és mozdulatlanul feküdt a járdán. A két másik idegen heves verekedésbe kezdtek a még fel nem ismert megmentővel szemben. Elena látása homályos volt. Mind a könnyek, mind pedig pedig a trauma elhomályosította látását. Csak néhány másodperccel később, mikor már összes támadója a földön hevert ismerte fel Damon alakját. A férfi ott állt vele szembe, mindössze 2 méterre tőle és vörösre színezett véres ajkakkal, vámpír tekintetével pilllantott fel a lányra. Elena az ijedégtől egy aprót hátraugrott és félve tekintett le az ismeretlen alakokra. Az előtte heverő testek mozdulatlanok voltak. Vérben úsztak. Nyakukon hatalmas harapás látszódott, melyből lassan, de tömegesen áramlott ki a vasas ízű folyadék. A félelem, mely átjárta testét nem írta le azt amit érzett. A rettegés is csak finom megfogalmazás ahhoz képest amit most minden egyes izmában megremegtette őt. Döbbent, értetlen de valahol mélyen, nagyon mélyen hálás tekintettel nézett fel Damonra, aki lesütött szemekkel, véresen, gyilkosként állt most ott előtte. Félt egy egy gyilkossal nézett farkasszemet, de hálás volt, mert megmentettő őt. Értetlen és zavarodott tekintettel nézett végig a férfin. Nem tudott megmozdulni. A vére megfagyott, izmai mozdulatlanná váltak. A vámpír nem várta meg amíg kedves harmadjára is hátatfordít neki és otthagyja őt. Vállalva lényét, vállalva önmagát kiegyenesedett és megfordulva eltűnt az sötét éjszakába. Nem volt ő büszke, nem akart ő felvágni, de ez ő, ez Damon Salvatore és nem fogja magát szégyelni semmi és senki miatt sem.
-
Drága Sleepy!
VálaszTörlésKöszönet ezért a hosszú és ragyogó fejezetért. Kezdtek már komoly Memo elvonási tüneteim lenni. Az elején csak mosolyogtam, mikor Grayson megkérdezte Damont, hogy mik a tervei a lányával. Hmmm, mit is kellett volna mondania? "Először is megfektetem, aztán hatalmasat harapok a nyakába, megkóstolom a vérét, és ha ő is akarja, vámpírrá változtatom?" Na jó, ezt még sem mondhatta.
Nagyon aranyos volt az iszogatás a két pasi között, a 18-as részről csak annyit, hogy jól tudod, húzni a dolgokat, hogy legyen is valami, de mégse:) És mesterien vezetted át a történetet a szerelmi jelenetből a drámai részig. Damon tépelődését majd Elenáét is olyan hitelesen tudtad leírni, hogy még most is libabőrös vagyok. De a befejezés a legjobb, mikor Damon megmenti Elenát majd büszkén tovább áll. Örülök, hogy Enciből nem csináltál Bella Swant, mert azt nem csíptem volna. (Edward: Öltem már embert Bella: Nem baj Én: WTF???)
A legjobban a bevezetéssel csigáztál fel, egyébként. Alig várom, hogy megérthessem, hogy mi történik. Abban biztos vagyok, hogy ez a jelen, abban is, hogy Damon, de nem tudom eldönteni, hogy mi a vízió és mi a valóság, mi történhet tulajdonképpen. Alig várom, hogy erre is fény derüljön.
A baj az, hogy olyan magasra tetted a mércét, amit Julie Plec tutira nem tud megugrani.
Ez szerintem nem is komment volt, hanem műelemzés, azt hiszem. Ez csak a legnagyobbaknak jár.
Imádat: eewa
Eewa! Nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm ezeket a kedves szavakat! Nagyon nehéz volt ezt a fejezetet megírni. Nemcsak az időhiány miatt is, hanem ahogy azt olvastad nagyon széles skálán és hirtelen változnak az érzelmek. Ezeknek hitelesnek kell lenniük. Ha nagyon drámaira törekszem akkor beleesek abba a hibába, hogy emészthetetlenné, nem oda illővé válnak a szavak, mondatok, de van egy jó módszerem erre, mintha én lennék ott. Behunyom a szemem és magam köré rajzolom a képet. Én vagyok Elena, vagy éppen Damon és próbálok természetesen mozogni, beszélni. Ösztönösen viselkedni. Sokszor kell ezt tennem, különben nem megy.. nem lesz hiteles.
TörlésAz elejével kapcs. örülök, h felhívta a figyelmedet az a kis szösszenet, az is volt a célja. De hogy mit takar? Későbbiekben kiderül:)
Köszönöm szépen! Sok pusziiii!
Ismét egy ragyogó fejezet. Fantasztikusan és hitelesen adtad vissza Damon tépelődését, késöbb pedig az Elenaét. Ami pedig a hosszát illeti, szerintem senkinek sincs vele baja. SÖÖÖT!! Bár a többi is csak ilyen hosszu lenne. Türelmetlenül várom a folytatást, hogy mi is törtenik valójában, mert nem igazán tudom el dönteni már h mi a flashback és mi a valóság (jelen.)
VálaszTörlésSzia Maresz! Örülök, hogy tetszett! A következő fejezet sem lesz egy rövid történet, és az azutáni sem! :))))
TörlésAz külön boldogság számomra, hogy kezdelek összekavarni, részben ez a cél is.. egy kicsit összemosni a két világot, hogy zűrzavar legyen a fejekben. Éreztetni, hogy mit is érez a jelenben Elena. Egy teljesen más életet élt, ami valójában nem is az övé.. Sok kérdés van a levegőben amire szépen lassan válaszolni is fogok. Innentől lesz csak igazán izgalmas a sztori... :D:D Puszilak
Először is, köszönöm az ajánlást! :) Másodszor pedig, már nem tudom hová dicsőíteni ezt a remek alkotást. Húzod előttem a mézes madzagot a +18-as részekkel, pedig tudod, hogy én magam vagyok az aszály. Nem könnyíted meg a helyzetem, nem-nem. :D 24 oldal? Részleteiben még kevésnek is hat. :))) Már nagyon várom a 10. fejezetet, főleg az elejét, remélem, annak az ajánlása is az enyém lesz. ;)
VálaszTörlésÖlelés a kedvenc és egyetlen SSA-mnak! :D Ja, és anytime! :)
:))))))))))) (L) Nagyon szívesen, sokat segítettél nagyon a 9. fejezetben, szóval nagyon megérdemled. A 10. fejezet mindenféle téren KI FOG ELÉGÍTENI! Remélem.. :D:D Igen, az olvasónak kevés az a 24 oldal, de megírni nem kevés munka! :)))
TörlésEz ESZMÉLETLEN LETT !!!!! :D Erre egyszerűen nincsenek szavak! Imádom! annyira fantáziadús és rendkívűl jól fogalmazol :D
VálaszTörlésnitta :)
Nagyon szépen köszönöm Nitta!! Igyekszem! :))) Puszillak
TörlésNagyon tetszett ez a fejezet is! Kivancsi vagyok a folytatasra! Es eszmeletlenul tehetseges vagy!Igy tovabb!:)Varom a kovetkezo fejezetet!
VálaszTörlésKöszönöm szépen, izgalmas lesz a folytatás is!:D pusz
Törlésohh Sleepy, maga a csoda. a bevezetést (meg úgy az egészet) mintha egy bestsellerből szedték volna. csodás vagy! imádtam! puszi:)))
VálaszTörlésJuni, nagyon örülök, köszönöm szépen!!! Puszi :D
TörlésHi Sleppy! Csak annyit szeretnék mondani, hogy amit írtál ismét fenomenálisan fantasztikus lett és még mindig a hatása alatt vagyok. Nagyon jól megfogalmaztad a 16 éves Elena gondolatait érzéseit, és Damon belső vívódásait szintén nagyon jól előidézted, így teljesen bele tudja élni magát az olvasó a karakterek lelki folyamataiban. Szóval nagyon jó lett!! :D Ja és nem utolsó sorban ezt az Elena-t jobban kedvelem, mint a sorozatban, gondolom tudod, hogy miért. :) Na egy szó mint száz csak így tovább!! :D
VálaszTörlésSzia Névtelen! Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat! Tudod, épp ezért próbálok leállni és leszokni az eredeti sorozatról. Elenát bár én szerettem, különösen a 3. évadban és megértettem... fiatal, kissé felelőtlen lány aki helyesen akar cselekedni. Befolyásolható személyiség. Emellett megértem, hogy az első nagy szerelme után vágyódik, de a 3x22 az sok volt... aztán a 4. évadból amit láttam már az is kikészített!! :D:D szóóval abba kell hagynom különben Encit (Elenát) totál megutálom és az bizony ki fog hatni a memora is! Nagyon jó , izgalmas, váratlan fordulatokkal teli, drámai néhol vicces sztorit találtam Nektek ki és ha nézném a 4. évadot az ebbe csak belerondítana.. Nem akarom Encit megutálni és Damont sem... sajnos nekem Ian színjátszása egyre ripacsabb ha a régi Damon énjét próbálja elővenni.. Kicsit mintha a természetesség kiveszett volna belőle.. Így májusi dara lesz drága N bnőmmel és Ági TVD Mommymmal!! Puszillllak :D
TörlésMájusban vizsgaidőszak van (nekem már államvizsga...), ne akkor darálj. :D
TörlésDrága Sleepy! Imádtam ezt a részt sokadik olvasásra is!!! Puszi
VálaszTörlésBasszus...Végre ideértem..és ez kikurtul jó volt..Annyi érdemes és annyi kiemelhető jelenetet hoztál össze,hogy végem van..Tetszett a családi vacsora majd Damon iszik Graysonnal:) De azt gondoltam,hogy Elena féltékenysége viszi a pálmát,de nem:) A hálószoba és Elena:D Wáá..Király vagy csajszi..És végre elmondta az igazságot..És most könyörülj meg rajtunk és kérünk..nem könyörgünk gy de sexért:D Cárom a folytatást.
VálaszTörlésPuszi