Ez egy töltelékrésznek is tekinthető, nem hosszú és nem eseménydús, de a viselkedések, magatartások, vélemények, gondolatok és ÉRZÉSEK nagyon fontosak!
A fejezet alatt raktam ki ilyen kis négyzeteket, hogy tetszett a rész. Ki lehet választani! Ha van kedved akkor pipálj Te is!
Na cső, aztán halljam, hogy milyen volt!!! :))))))
Ajánlom ezt az írást a LEGNAGYOBB Stefan fanoknak: Andie, Nirvi, Eewa, Ági és Barbi!!! :))
Üdv: SLY
II.
fejezet
I need a friend / Kell egy
barát
A tűz apró és
ütemtelen ropogásán kívül csend honolt a Salvatore Panzióban. Stefan a
nappaliban ácsorgott, kezében egy pohárral, mélyen gondolataiba merülve
bámulta a kandallóból áradó meleg forrását. Azon töprengett, hogy vajon ez a
mai nap győztes volt e számára, hiszen megkapta azt amire annyira vágyott,
amiért küzdött a legnagyobb szenvedélyével is, amiért valójában élt, Elena
szerelmét. Boldog volt, és elégedett. Nem hitte volna, hogy ennyi szörnyű tett
és szó után a lány még valaha szóba fog vele állni, de abban biztos volt, hogy
soha többé nem lesz köztük semmi. És ma Elena mégsem így döntött. Őt
választotta. Újra Ő mellette döntött és vele akar lenni. Stefan szárnyalt ha
arra gondolt, hogy újra minden olyan lehet mint régen. Akkor öleli a lányt és
akkor csókolja meg , amikor csak akarja, de valójában annak örült a legjobban,
hogy a hasonmás is ezt akarta. Őt és nem a testvérét. Ezekután nincs az a dolog
ami kettejük közé állhatna, ha ezt túlélték, túlélnek mindent.
-
Stefan...
– fordult hátra a férfi mikor nevét hallotta , ahogy egy erőtlen hang szólítja
Őt. – Stefan.. – ismételte meg a lány, szinte suttogva.
-
Caroline.
– mondta döbbenten a vámpír mikor megpillantotta a lányt. Szőke haja kócos
volt, szemei vörösek, az arcán látszódott ahogy a sós könny enyhén kimarta.
Ruhája rongyos és gyűröttnek tűnt. – Istenem, mi történt?
-
Meghalt...és
én... – kezdte a lány zokogva és könnyei zuhatagától szinte alig bírrt
folyamatosan beszélni. - ... meghalt... Ő...halott..én. – fejét értetlenül
rázta és a padlót kezdte el bámulni. -
..én nem... – nézett fel barátja szemébe és kérlelően tekintett rá. - ...
Stefan.. – húzta fel a mondat végét, mint aki segítségképp szólítja meg a
másikat. A fiatalabb Salvatore-nak nem kellett több, a kezében lévő poharat a
polcra rakva sietett oda a lányhoz és szorosan karjaiba zárta.
-
Shhhh..semmi
baj, itt vagyok... itt vagyok. – nyugtatta lágy hangon a másikat. – Minden
rendben lesz, hallod? – simogatta közben finoman a lány fejét és hátát, majd
még szorosabban húzta magához. – Minden rendben lesz. – Néhány percig álltak
így, egymás karjaiban és néma csendben, mikor a lány finoman bújt ki Stefan
öleléséből. Már nem sírt, könnyeinek intenzív áradása is alább hagyott.
-
Köszönöm.
– szólalt meg halkan és egy apró , hálás mosolyt erőltetett az arcára. A férfi
nem válaszolt, csak bólintott egyet, majd poharához nyúlva sétált vissza a
kandalló elé.
-
Tudod,
az idő tényleg segít. – mondta a vámpír és kortyolt egyet italából.
-
Ezt
most nem tudom elhinni. – nevetett kínjában a lány és kezével könnyeit letörlte
arcáról. – Ha belegondolok, hogy egy örökkévalóságig kell nélküle élnem, az... –
nyelt egyet, hogy ne kezdjen el újra sírni. - ... az nem segít. – könnyei
megint erősebbek voltak akaratánál és utat törve magának ismét özönleni
kezdett. Stefan nem ment oda ismét a lányhoz, hogy megölelje, inkább
szembefordult vele és bíztatóan mosolygott rá. Carolinenak nem is volt szüksége
másra. Megrázta magát és könnyeit ismét letörölve erőt vett magán. Muszáj volt,
hogy egyedül is fel tudjon állni. Nem lesz ott vele mindig egy barát, egy
családtag aki kezetnyújt és felsegíti a földről. Meg kell tanulnia magától
felállni és úgy maradni. A fiatalabb Salvatore mikor látta, hogy barátja már
jobban van, kiitta pohara tartalmát és elindult, hogy újratöltse. – Ahhh.. nekem is kérlek. – szólalt meg a
szöszi, akinek tényleg szüksége volt az erős, lelkifájdalmakat ha nem is
csillapító de elfeledtető italra.
-
Ohh..
ez.. – mutatta fel Stefan játékosan poharát és megrázta a lány előtt. - ... ez
kakaó volt. – mosolygott. – Tudod, hosszú nehéz nap. – magyarázta kedvesen.
-
Jó
lesz az is. – legyintett . – Sok whiskyvel, tette hozzá nyomatékosítva és leült
a kanapéra.
-
Tessék.
– lépett hozzá a férfi és kezébe nyomott egy pohár Bourbont jéggel.
-
Köszönöm.
– felelte a másik de fel sem nézett.
Végig csak egy pontra koncentrált és azt
tanulmányozva emelte szájához az italt. Caroline nem tudott tisztán
gondolkodni. Alig pár órája még boldog volt, és most? El sem tudja képzelni,
hogy valaha még az lehet.
-
Hééé...
próbálj meg ne gondolni rá. – simította meg a lány combját Stefan és bíztatóan
nézett rá. – Csak egy kis időre. – kérlelte.
-
Rendben
– egyezett bele a szöszi és bólintott. – Te hogy vagy? – kérdezte a férfit és
kiitta a maradékot poharából. Stefan
felhúzta a szemöldökét, majd unott , kissé gúnyos mosolyra húzta a száját és
hátradőlt a fotelban.
-
Azt hiszem jól. – válaszolt röviden.
– Visszakaptam Elenát, de úgy érzem, hogy elveszítettem a testvéremet. –
magyarázta.
-
Damon sosem fog titeket elhagyni. –
szólt rögtön közbe Caroline , majd észrevette barátja csodálkozó tekintetét és
folytatta. – Mármint én nem ismerem Őt, és egyátalán nem csípem.. –
hangsúlyozta ki ellenszenvét. - ... de látom, hogy szeret téged.. – tartott egy
kis szünetet. - ... titeket, és emiatt nem fog elhagyni.
-
Talán így lesz. – gondolkodott el
mélyen a fiatal Salvatore. – Nem gondolom, hogy ez az egész annyira megviselné
Őt, hogy ezért menne el.
-
Ezt hogy érted? – vonta fel
szemöldökét a lány és értetlenül nézett a másikra.
-
Úgy hiszem, ha elmenne, nem azért
tenné mert fáj neki vagy mert nem akarja végignézni, hogy Elena és én boldogak
vagyunk, hanem mert.. – gondolkodott el néhány másodpercig. - ... hanem mert legyőztem. Újra. – nézett
Carolinera. – És talán, EZT nem tudja feldolgozni.
-
Talán... – nézett elbambulva a lány
magaelé. – Lehet... és Elena? –
tekintetét a férfira vezete aki épp úgy
elgondolkodva nézett magaelé mint Ő, de szerelmének neve hallatára rögtön
felkapta a fejét és mosolyra húzta a száját. – Ő hogy van? – Stefan
megrándította a vállát és fejét csóválni kezdte.
-
Azt mondja, hogy jól... – nevetett
fel. - ... de szerintem ez nem igaz. Biztos bánja, hogy ezt kellett Damonnal
tennie, de ez volt a helyes döntés, és ezt Ő is tudja. – magyarázta.
-
Nem félsz, hogy megbánja? – kérdezte
Caroline.
-
Ami közte és a bátyjám között volt
az... – kereste a szavakat. - .. ritka... és nagyon erős... – húzta apró
mosolyra a szája szélét. - ... de testi vonzalomnál nem több. Ha nem lesz Damon
minden nap a közelében, akkor nem lesz mi kísértse. Szerintem, gyorsan túllesz
rajta. – bíztatta magát és Carolinet is Stefan.
-
Szóval nem akarod, hogy Damon itt legyen?
– érdeklődött tovább a lány.
-
Őszintén? – kérdezett vissza és
komolyságot sugallt az arca. – Könnyebb lenne mindenkinek, ha nem lenne itt.
(Gilbert ház, Elena szobája)
-
Istenem... – suttogta ismét magaelé.
– Nem...ez... – rázta meg hitetlenül a fejét és tovább bámulta azt az oldalt
ahol kinyílt a napló. Néhány másodperc után hangosan felnevetett, de ez nem
volt őszinte nevetés. Mintha félelmét és zavartságát akarta volna mögé
bújtatni. – Ez... – csóválta nevetve tovább a fejét és olvasni kezdte a már oly
régen leírt sorokat. Tekintetét sorról sorra végigvezette és minden egyes
helyen ahol azt a szót látta leírva megdöbbent. – Ugyan ez... – csapott a
levegőbe és már idegesen zárta össze a könyvet majd egy másik, későbbi helyen
ismét kinyitotta. Bárhova nézett, ott volt az a szó. Megint lapozott 10-15
oldalt és ismét olvasni kezdte az aznapi bejegyzését. Nem kellett sokáig
néznie, hiszen azzal a szóval kezdődött az egész írás. Bárhova is
tekintett mindenhol azt pillantotta meg.
Azzal kezdődött minden bejegyzés és azzal is végződött. Minden oldalon, minden
soron, sőt minden mondatban csakis róla írt. Ez a szó egy név volt. Elena
számára egy nagyon ismerős név. Egy név mely egyidőben felégeti de
megfagyasztja szívét. Mely haragra, dühre sarkallja, de boldogsággal, mosollyal
nyugtatja, melyet kimondani édes és üdítő, de egyben veszélyes és fenyegető.
Egy név melyet Elena sosem felejt el, mely biztonságot és védelmet nyújt neki.
Mely után minden porcikájával vágyakozik, de olykor épp annyira taszítja is. Melynek
bármit megtud bocsátani és mellyel , együtt bármit át tudnak vészelni. Egy név,
amely szereti Őt, és egy név mit ma elengedett. És ez a név:
-
Damon. – suttogta döbbenten magaelé.
– Damon... – ismételte meg.
„ Kedves Naplóm! Ma megint Damonnal
töltöttem az egész délutánt..“ – kezdte olvasni magában a hasonmás a napló
egy-egy részletét ahol felfedezte Damon nevét. Valójában , ha ilyen elven
szerette volna átolvasni a naplót, akkor jobb, ha az elejéről kezdi és elolvas
mindent, hiszen az összes szó, az összes gondolat amit ez az barna kiskönyv
tartalmazott az maga volt Ő, maga volt Damon. – Ez nem lehet Ő... – próbált
Elena , valami ésszerű magyarázatot találni az imént olvasottakra, amikor is
mélyen kezdett el gondolkodni, hogy azon a bizonyos Damonon kívül még hány
hasonló nevű barátja esteleg ismerőse is van. Percekig kutatott elméje
legmélyebb fiókjaiban, de nem talált semmit sem csak Őt, csak Damon
Salvatore-t, Stefan bátyját. „ mellette nőnek érzem magam“ – olvasott fel ismét
egy részletet. Elenát megrémítette ez az egész helyzet.Hogy kerülhet bele
Damon, ilyen szavakkal, ilyen szövegkörnyezettel, az Ő kézírásával a naplójába.
Ha Ő nem írta bele akkor ki? Ez volt az a kérdés, amelyre pontosan tudta a lány
a választ, Ő volt az. Ő írta ezt. „ ...
eleinte Ő volt az ‘exbarátnők titokzatos megmentője‘, de mára már úgy érzem
ennél több. Sokkal több.“ – Én ezt... – szólt hangosan a lány és szinte elakadt
a lélegzete. - ... én írtam... – döbbent rá a rémisztő igazságra. – Én
írtam...én... – ismételte újra és újra miközben még mindig a naplót lapozgatta.
„... vele igazán boldog vagyok...“ - olvasta. – Boldog vagyok. – mondta ki
hangosan is. Ez a mondat annyira nem ijesztette meg mint az előzőek, hiszen ezt
akár ma is írhatta volna. A férfi megnevette Őt, akkor is amikor ez szinte
lehetetlennek tűnt, Damon mindig mosolyt , sőt szinte vigyort csalt az arcára.
Talán ez volt az Ő mágikus ereje, hogy mosolyt csaljon az emberek arcára. Nos
olykor a humora valóban fanyar és durva volt, de azok általában igazságot is
hordtak magukban, így azokra mint szarkasztikus, enyhe tréfával fűszerezett
igazság bon-bonokra lehetett gondolni.
„Ma majdnem lebuktunk Damonnal Anyu előtt“ – egy újabb
részlet, de ez... ez megváltoztat mindent. – Úristen! – szólalt meg hirtelen a
lány és egyik kezével szája elé kapott. Damon és az Anyukája egy mondatban
szerepel. De ez hogy lehet? Damonnal jóval azután ismerkedtek meg, hogy a
szülei autóbalesetben meghaltak, akkor mégis, hogy bukhattak le az édesanyja
előtt? Talán Jennát szólította véletlenül ‘anyunak‘ a naplóban. Ez valójában
érthető dolog, hiszen Jenna úgy szerette Őket Jeremyvel és úgy törődött velük,
mintha az anyukájuk lenne. Próbálta Elena magát nyugtatgatni, majd tekintete
akaratlanul is a jobb felső sarokba vándorolt, és ott is ragadt. – Nem! –
suttogta. – Ez képtelenség. – rázta meg fejét és néhányat lapozott majd megint
a jobb felső sarkot kezdte el nézni. – Ez nem lehet! – szólalt meg idegesen és
ismét lapozgatni kezdett. Olyan erővelt szedte egymás után a vékony papirost,
hogy szinte elszakadtak. A dátum amelyeket az oldalakon látott, mind jó néhány
hónappal volt szülei halála előtt. Ezekszerint Damonnal már a balesett előtt
találkozott és jóban is voltak. – De miért nem emlékszem? – tette fel magának a
nyílvánvaló válasszal magyarázható kérdét. Elena feszült volt és ideges, megint
csak félt. Félt, hogy olyat talált amit nem szabadott volna. Félt, hogy olyan
dologra fog rálelni ami bajt hoz rá. Amitől majd megint boldogtalan lesz és
szomorú. De a legjobban attól félt, hogy olyan dolgot talál, amitől rájön, hogy
rosszul döntött. És nem ma este, hanem 1,5 évvel ezelőtt, egy szeptember 3.-ai
napon, amikor egy fiú kezetcsókolt egy lánynak és amikor egy lány rájött, hogy
a jövője akkor és ott megváltozott, örökre. „...bármikor ha vele vagyok, egyszerűen felemészt, megszűnök
létezni magamért, és úgy érzem csak érte vagyok, csak érte létezem" . A
hasonmás szemeiből lassan kezdett el folyni a könny. Először mint apró patak
mely akadozva töri az utat a lány selymesen sima arcán, majd mint folyóvá
duzzadt áradatként kezdtek el szemeiből zúdulni a megannyi fájdalommal és
megbánással teli könnycseppek.
Mamám, Sleepy ez valami ISTENI lett! Kétszer elolvastam egymás után. Várom a szerdát, de jobban a jövő hétfőt. Hát ez valami eszméletlen jó!!!
VálaszTörlésDELENA 4EVER!! =)
Örülök neki, hogy tetszett!!!!! Egy apró spoiler a következő fejezetről: Flashback lesz!!! És szerintem IMÁDNI FOGOD!! Köszönöm szépen a kommentet és a véleményt! Puszillllak :D
VálaszTörlésSzia! Tegnap olvastam az első fejezetet, ma pedig a 2.kat. Nagyon tetszett mind a kettő. Nagyon jól írsz. GRT. Várom a következő fejezetet.
VálaszTörlésÉs azt lehet már tudni, hogy mikor bukkan fel a mi Damonunk?
Szia Brigi! Örülök , hogy tetszett a rész és köszönöm szépen a kedves szavakat! Damon a következő részben fel fog bukkanni, az ugyanis egy Flashback lesz!!! :)
VálaszTörlésKöszönöm, még1x! Üdv: SLY
Mit is mondhatnék, mint mindig ez is fantasztikus lett :) különösen mert én vagyok a LEGNAGYOBB Stefan rajongó XDDDDDD háhá :D
VálaszTörlésVégre, hogy bevallottad!! :D:D:D:D Köszönöm szépen Andie!!! :D
TörlésSzia.
VálaszTörlésHát eddig is utáltam Stefant,de ez a rész után,csak még jobban.nagyon örülnék annak,ha ő is elhalálozna egyhamar :) A fejezet pedig isteni lett.Gratula hozzá.leginkább Elenás rész tetszett,ahogy rádöbben a dolgokra.Alig bírom kivárni,hogy újra megjelenjen Damon.Várom a folytatást.Puszi
Ugye,hogy Stefan mekkora egy köcsög. (még lesz köcsögebb) Igen, sajnálom, hogy Damon még nem jelent meg, de JÓHÍR a következő rész egy FB (flashback ) lesz, és ott bizony találkozhatunk majd vele. Köszönöm, hogy írtál , pusziiii :D
Törléshát én azért elbújhatok Andie mellett mint legnagyobb Stefan fan..:D:D őt nem lehet lekörözni xD Ettől függetlenül isteni lett ez a rész is, csak te vagy képes stefanról akár ennyit is kipréselni magadból:D egy hero vagy, sis!:)
VálaszTörlésKöszi SIS!!! Igen, bocs, Te nem is Stefan fan vagy, hanem Matt és Tyler, sorry, meg Meredith és Abby!!!! :D Te tudod a legjobban, hogy mennyire nehéz volt Stefanról írni, szóval nem volt egyszerű menet, de közösen legyűrtük. Köszi
TörlésBármennyire is utálod ezt a fejezetet, akkor is isteni lett! Ma egyébként is erős anti-Stefan napom van köszönhetően egy köcsög újságírónak (e-mail-emből megérted), ez még rátett egy lapáttal.
VálaszTörlésTermészetesen a fejezet vége jobban tetszik, különösen az utolsó sor. Az annyira költői, hogy megérdemelné, hogy érettségi tétellé váljon. (L)
Nagyon várom a kövit, különösen majd az olvasói reakciókat :)))))
És mi az, hogy a legnagyobb Stefan fan? A LEGNAGYOBB STEFAN FAN???????????????????????????
Láttam a Mailt! Az a pasi egy idióta! Paul nem jó színész... oké a 3x05ben jó volt, de amúgy olyan egy ripacs, egyarcú baltafej h az nem igaz. Tudom, hogy Te szereted ezt a fejezetet is és ennek nagyon örülök!!! Persze a kövi a kedvenc:D:D JA ÉS IGEN, Stefan fan vagy! Tudom! A telódon a háttérkép is Stefanos! Én látok mindent!! :D:D:D
TörlésEz tényleg szuper lett!!!! Nagyon várom a következőt. GRATULA!
VálaszTörlésKésve késve de ahogy ígértem hazaértem és első lépésem az volt, hogy olvassam a Memo új fejezetét.*.*
VálaszTörlésAnnnnnnnnnnnnnnnnnyira jó volt!! Stefan egy köcsög, ez nem új.:D Viszont az Elenás rész hihetetlen jó lett!! Áhh....imádtam!:D
Hát én most találtam meg ezt a blogot és nagyon tetszik.Amikor rájöttem,hogy Elena már is korábban ismerte Damont,csak csodálkoztam,hogy Elena miért nem emlékszik.Aztán rájöttem,hogy miért nem...
VálaszTörlésÚristen!!!!!!Nagyon tetszik!